Labdába rúghat-e egy magyar kisvállalkozás Kínában?

A világ legnagyobb kereskedőnemzetéről és a magyar kis- és közepes vállalkozások kínai üzleti esélyeiről beszéltek a téma és a távoli ország szakértői a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Az „NKE Kína-kutatási Kerekasztal” című rendezvénysorozat fókuszában a hazaitól alapjaiban eltérő kínai üzleti rendszer elemzése állt, amely az esetek igen nagy hányadában felkészületlenül éri a magyar kkv-kat.

„Kína jelenleg a globális gazdaság egyik centruma” – mondta P. Szabó Sándor, az NKE NETK Kínai Közigazgatás-, Gazdaság-, és Társadalomkutató Központjának igazgatója. Magyar részről komoly kormányzati figyelem irányul az országra, ennek bizonyítéka a többi között a nemrégiben Pekingben megrendezett Egy Övezet, Egy Út Nemzetközi Együttműködési Fórum, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett. Az ázsiai óriás a világ legnagyobb exportőre, vásárlóerő paritáson számolva a világ első gazdasága. Kína rendelkezik a világ legnagyobb devizatartalékával, és egyike a legtöbb külföldi tőkebefektetést vonzó országoknak. P. Szabó Sándor kiemelte: Kína nemcsak fölszívja, ki is helyezi a tőkét a világgazdaságba, ugyanis az USA és Japán után a harmadik helyen áll a külföldre irányuló tőkekiáramlás tekintetében. Kínában 1992 után úgynevezett „szocialista piacgazdaság” épült ki. A kutató szerint az ott megjelenni szándékozó vállalkozásnak rendkívül intenzív piaci versenyre kell felkészülnie. A kínai üzleti környezet fölött a központosított hatalom gyakorol ellenőrzést, az állam beavatkozási lehetőségére a közigazgatás minden szintjén hatékony mechanizmusokat építettek ki. A magyar-kínai kereskedelmi forgalom dinamikusan növekszik, közben pedig át is alakul. 2008 és 2018 között több mint kétszeresére nőtt az oda irányuló kivitelünk, amely meghaladta a 2,3 milliárd dollárt. Kínába elsősorban gépeket, gépalkatrészeket exportáltunk, ezt azonban nem a magyar kkv-k, hanem inkább a hazánkban működő multinacionális vállalatok generálják. Ugyanakkor ma már sokkal hangsúlyosabb az agrártermékek kivitele is.

Vajon mi motiválhat egy magyar kis- és közepes vállalkozást, hogy Kínában piacra lépjen, miközben az Európai Unió nagyvállalatai is sokszor komoly nehézségekkel néznek szembe az ottani üzleti környezetben? – merült fel a kérdés, amelynek megválaszolásában a ChinaCham Hungary Magyar-Kínai Gazdasági Kamara elnökségi tagja segített. Takács Zsolt szerint ennek egyik alapja sok esetben a nem kellő felkészültség, sok kkv vezetője angolul sem tud megfelelő szinten. A tapasztalatok szerint gyakran ötletszerűen mennek, mennének ki, mert hallottak valahol a kínai gazdaságról. Sok esetben ott szembesülnek a piac óriási méretével, a 10 milliós, vagyis magyarországnyi lélekszámú városok létével. Kevés kis- és közepes vállalkozás indul el Kínába, aki mégis szerencsét próbál, azok közül sok „lepattan” a kínai üzleti környezetről – szögezte le az EU SME Centre közép-európai szakértője. Hasonlóan látja a helyzetet Horváthné Varga Polyák Csilla is. Az NKE NETK Kínai Közigazgatás-, Gazdaság-, és Társadalomkutató Központjának kutatója szerint a stratégiai tervek meglétének hiánya egy cég részéről nagy nehézségeket hoz, a sokszoros erőforrásigény, illetve annak hiánya pedig nemcsak pénzben, hanem egyebek mellett vezetői figyelemben is megnyilvánul. Érdekes kérdés, milyen módon léphet piacra egy külföldi vállalat Kínában. Nyithat képviseleti irodát, ám ez még nem tesz lehetővé profitszerű működést. Alapíthat vegyesvállalatot egy vagy több kínai partnerrel, ez azonban konfliktusok forrása is lehet. Onnantól kezdve ugyanis a kínai partner rálát az adott cég technológiáira, know how-jára, és ez esetenként oda vezethet, hogy a kínai fél a közös vállalkozáson kívül is felhasználja ezeket.

A magyar kis- és középvállalkozások számára a lehetőségek felmérését elősegíti annak tanulmányozása, hogy milyen gazdasági területeket támogat az éppen aktuális kínai ötéves terv. Egészen konkrétan megmondják, leírják ugyanis, hogy tartományi, járási, városi, de még falusi szinten is milyen gazdasági tevékenységek fejlődését részesítik előnyben. Horváthné Varga Polyák Csilla példákat sorolt erre. Eszerint a stabil és hosszútávon gondolkodó cégek a jachttervezéstől az idegrendszeri gyógyszerek fejlesztésén át számos olyan, konkrétan megfogalmazott tervvel találkozhatnak, amelyekre alapozhatják piaci elképzeléseiket. A kijutásban pedig erre a célra létrehozott nonprofit szervezetek lehetnek egy-egy vállalkozás segítségére. Takács Zsolt ezzel kapcsolatban azt mondta: léteznek ilyen szervezetek, ám kevés magyar kis- és középvállakozás veszi igénybe a szolgáltatásaikat. A szakértők szerint a kínai piacra bejutni szándékozó magyar kkv-k számára komoly lehetőségek rejlenek az elektronikus kereskedelemben is. Annál is inkább, mert az internetes kereskedelemnek bejáratott logisztikai csatornái vannak. A kerekasztalbeszélgetés résztvevői abban is egyetértettek: ha egy vállalkozás kínai piacra lépést tervez, kiemelten fontos, hogy megértse az ottani, komoly kihívást jelentő és dinamikusan változó piaci környezetet. Takács Zsolt azoknak a cégeknek javasolja, hogy ilyenben gondolkodjanak, amelyek a nemzetközi színtéren már megmérették magukat. Aki például Belgrádban, vagy Isztambulban megjelenik üzleti terveivel és ott sikeresen megállja a helyét, annak lehet esélye a kínai piacon is. A szakértők bemutattak néhány magyar sikertörténetet is.

 

Szöveg: Tasi Tibor

Fotó: Szilágyi Dénes