Választások az amerikai kontinensen

Amerika-napot tartott a Nemzetközi és Európai Szakkollégium, amelynek témája az amerikai földrészen zajló választások voltak. Szente-Varga Mónika, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar oktatási dékánhelyettese a 2018-as mexikói elnökválasztásról, Rada Péter tudományos és nemzetközi dékánhelyettes pedig az Egyesült Államokban zajló félidei választásokról tartott előadást.

Szente-Varga Mónika történeti bevezetőjében elmondta, hogy a Közép- és Latin-Amerikai politikában egy ideje baloldali eltolódás mutatkozik, s ezt a jelenséget rózsaszín dagálynak nevezik. Kérdéses volt, hogy ez a tendencia folytatódik-e majd Mexikóban. Az elnökválasztást 2018. július 2-án tartották, ahol a szavazók három elnökjelölt közül választhattak: Andrés Manuel López Obrador (továbbiakban AMLO), Ricardo Anaya Cortés és José Antonio Meade voltak a fő indulók. A nyertes a baloldali AMLO, a Nemzeti Újjáébredés Mozgalom (Morena) lett. Mexikóban olyan jelöltre nem szokás szavazni, aki már korábban indult az elnökválasztáson sikertelen eredménnyel. AMLO korábban a 2006-os és a 2012-es választáson is indult, ráadásul fontos, hogy melyik politikus melyik régióból jött, AMLO pedig egy kisebb, szavazók tekintetében szegényebb régióból származik. Hogyan nyerhette meg mégis az idei választást egy olyan elnök, aki kétszer már megbukott, s egy olyan párt, mely most indult először?

Szente-Varga Mónika szerint elsősorban nem AMLO nyerte meg a választást, hanem a többi jelölt bukta el. Az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) 2012-2018-as ciklusa alatt nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a nép elégedetlen volt. A jelöltjük, Meade már két elnöki ciklus óta a kormányzat tagja volt mint külügyminiszter és pénzügyminiszter. A lakosság változást akart. Anaya, a legfiatalabb jelölt rengeteg támogatót vesztett, amikor a párton belüli csatározásoknak köszönhetően vívta ki a jelöltséget. A mexikóiaknak elegük volt a 21. század eseményeiből, új politikát akartak az országban. A változás iránti vágy több probléma miatt alakult ki. 2016-ban a lakosok 43,6%-a élt a szegénységküszöb alatt, mélyszegénységben pedig 9,4 millió lakos. A társadalmi különbségek nagyok, nincs mobilitás a rétegek között, tehát a kitörés szinte lehetetlen. A korrupció fogalmát gyakran a PRI párttal kötik össze, azt hitték, hogy a 2000-es elnökválasztás után fordulat következik be, de nem így lett. A politikai pártokon belül a korrupció mértéke 91%, a rendőrségben 90%, a kormánytisztviselők körében 87%, míg a törvényhozás 81% és a bíróságok 80%-os értéket mutatnak. Közvéleménykutatások szerint a nép a legégetőbb problémának a bűnözést, a korrupciót és a politikai helyzetet tekinti, a szegénység pedig a lista aljára szorult. A közbiztonság elég rossz, mivel nincs bizalom a rendőrség irányába. Magas a be nem jelentett bűncselekmények száma. Az 50 legerőszakosabb város közül 12 mexikói, első helyen Los Cabos áll. A 2006-os drogstratégia is hatástalannak bizonyult. Célja a kartellek és vezetőinek felszámolása volt, ami tovább súlyosbította a helyzetet: kisebb, erőszakosabb kartellek jöttek létre. A rövid távú célok a kormányt is erőszakos cselekményekre sarkallják, például drogbárók kivégzésére, mivel ez felmutatható eredményként. 2010-ben  49%-a a lakosságnak azt nyilatkozta, hogy nem biztonságos Mexikó. 2017-ben már 79% állította ugyanezt. Zárógondolatként Szente-Varga Mónika összefoglalta, hogy miért rendhagyó AMLO győzelme. A lakosság több mint 50%-a szavazott rá, ami az autoriter rendszer leváltása óta precedens nélküli. Minden politikai erő elismerte a választás eredményét, nem emlegettek csalást a háttérben. AMLO mindössze egyetlen államot nem nyert meg. Megdőlt a tendencia azon a téren, hogy a mexikóiak nem szavaznak olyanra, aki már korábban veszített a választáson, ráadásul az új elnök nem a szokásos politikai elit közé tartozik. Az előadás egy mexikói politikus mondatával fejeződött be: „Nem attól tartok AMLO elnöksége alatt, hogy Mexikóból Venezuela lesz, hanem attól, hogy ugyanaz a Mexikó marad.”

Rada Péter az USA időközi választásairól tartott előadást, melynek még nincsen eredménye, ugyanis a választásokat november 6-án tartják meg. Így a dékánhelyettes lehetséges szcenáriókat vázolt fel a résztvevőknek. 2016-ig sok esetben előre meg lehetett jósolni az amerikai politikát. Trump győzelmére szinte egyik neves lap sem számított. A Képviselőházban, a Szenátusban és a kormányzóknál is republikánus többség alakult ki. A félidei választások tekinthetők reakciónak az új elnök két évéről. Ha demokrata győzelemmel zárul a választás, akkor Trump politikáját nem tartja megfelelőnek a nép. Több tényező is befolyásolja a választás kimenetelét. A Kavanaugh-botrány több republikánus szavazót elriasztott a párttól, ráadásul magas szavazókedvet eredményezett. A regisztrációhoz kötött szavazás gondot jelent a szegényebb szavazóknak, akik gyakran demokraták. 36 államban kormányzói választást tartanak, emellett állami és helyhatósági szavazást is tartanak. Rada Péter rávilágított a tényre, hogy a félidei szavazások egyértelműen a 2020-as kampányról szólnak. Trump elnök már gyűjti a pénzt a népszerűsítéséhez és próbálja bebiztosítani a kulcsállamokat. Ha demokrata többség alakul ki a Képviselőházban és/vagy a Szenátusban, az nagyban megnehezítheti Trump elnökségének második felét. Akadályt okozhat a költségvetési terv és az egészségügyi reform elfogadása során is. 2020-ban akadhat kihívója párton belül Trumpnak, bár potenciális jelölt még nincsen, csak úgy, mint a Demokrata Pártban.

 

Szöveg: Juhász Katalin

Fotó: Szilágyi Dénes