Koszovó - mérlegen az első 10 év

Koszovó nemzetközi jog által vitatott státusza, a NATO KFOR missziójának az állam területén való maradásának jövője és Koszovó Szerbia általi elismerésének megvalósulása az EU-tagságért cserébe - többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ az előadók a Biztonságpolitikai Szakkollégium szervezésében megvalósuló eseményen. Dr. Lattmann Tamás, Kovács Károly főhadnagy és Dr. Ördögh Tibor a nemzetközi jog, a biztonságpolitika és a politikatudomány szemszögéből értékelték Koszovó első tíz évét és a nyugat-balkáni állam lehetséges jövőjét.

Dr. Lattmann Tamás szerint a koszovói államiság értékelésénél a létrejöttéhez fűződő jogi és nemzetközi jogi bizonytalanságot kell alapul venni. „Koszovó mint állam elismertsége problémás” - fogalmazott. Az NKE NETK Nemzetközi Jogi Tanszék egyetemi docense egyedülállónak nevezte Koszovó alkotmányjogi megoldási próbálkozásait. Kifejtette, hogy az államiság nemzetközi jogi feltételeinek teljesítéséhez fűződő problémák az állam létrejötte óta fennállnak. „Vajon nemzetközi jogi értelemben államnak tekinthetjük-e Koszovót?”- tette fel a kérdést. Kiemelte az 1930-as Montevideói Egyezmény jelentőségét, amely a nemzetközi jogban az államiság szabályozására jött létre. „Az egyezmény négy kritériumot tartalmaz: terület, lakosság, kormányzat és más államokkal való kapcsolattartás képessége” - mondta a nemzetközi jogász. Hozzátette, ezek fennállása szükséges ahhoz, hogy államról beszéljünk. Meglátása szerint mindezek Koszovó esetében korlátozottan és részleteiben teljesülnek. Fő problémának a terület kérdését tartja. „Koszovó úgy jött létre, hogy Szerbia területén kiáltotta ki függetlenségét, így létrejötte szükségképpen Szerbia területi szuverenitásának csorbulásával jár”- hangsúlyozta. Ellenvéleményként jelenítette meg a népek önrendelkezéshez való jogának jelentőségét. „A koszovói albánokat olyan mértékű elnyomás érte, ami az adott körülmények között felkelti a népek önrendelkezéshez való jogát”- hívta fel rá a figyelmet. Hozzátette, ilyen értelemben ez vezethet önálló állam alapításához. Elmondta, hogy nemzetközi jogi szempont szerint egy állam elismerésének kérdésében az adott államnak más államokkal való kapcsolattartása jelentőséggel bír, az állami elismerési aktusok fontosak az államiság tekintetében, de csak közvetett módon. „Jelenleg az ENSZ tagjai közül 119 állam ismerte el Koszovó függetlenségét, ami jó arány, de még mindig nem a többség” - jelezte a hallgatóság felé. Ezt követően Lattmann Tamás ismertette a hágai Nemzetközi Bíróság e kérdésben vállalt szerepét; kitért Koszovó belpolitikájára és a szerb-koszovói viszony részleteire is. Előadása végén az álláspontok tisztázásának szükségességére hívta fel a figyelmet.

Kovács Károly főhadnagy előadásában arra kereste a választ, hogy meddig maradhat a NATO KFOR missziója Koszovó területén. A Magyar Honvédség Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ beosztott tisztje elmondta, hogy a KFOR-t illetően 1999-től 2018-ig huszonegy váltás elment. „A huszonegy váltás lefolyt és a KFOR még mindig ott van. Meddig?” - tette fel a kérdést. A KFOR kezdetére visszatekintve elmondta, hogy az ENSZ Alapokmányának 7. fejezete békekikényszerítő és béketámogató misszióként határozza meg működését. „Olyan feladatokat támaszt a KFOR elé, mint a biztonságos környezet és közrend megteremtése, a határellenőrzés és a fegyvercsempészet felszámolása” - mondta. Kiegészítésül hozzátette még a menekültek - különös tekintettel a belső menekültek - visszatérésének segítését, a kulturális örökség védelmének feladatát, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg lefegyverzését és a civil intézmények felállításának támogatását. Kifejtette, hogy a KFOR átalakult: míg 1999-ben 50 000 főt telepített a nemzetközi közösség Koszovóba, az erők lassú redukálódásának eredményeképpen 2017-ben már csak 4500 fő maradt. Kiemelte, hogy érdekes kérdés a katonai jelenlét civilekkel való elfogadtatása. Elmondta, hogy a szomszédos országok legtöbbje elismerte Koszovót, egyedül Montenegróval van határvitája. „A feladat a biztonságos környezet fenntartása és a mozgásszabadság biztosítása” - hangsúlyozta. A Magyar Honvédség szerepvállalásának bemutatásánál kitért a KFOR parancsnokhelyetteseinek feladataira, a kinetikus és nem kinetikus elemek részletezésére. Végezetül a Koszovóról szóló ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozatát mutatta be.

Dr. Ördögh Tibor a szerb-koszovói viszonyt mutatta be, amely megfogalmazásában „néha van, néha nincs.” A NKE NETK Európa-tanulmányok Tanszék adjunktusa a hatályos szerb alkotmány preambuluma alapján kifejtette, hogy sok helyen Koszovó tartományra történő hivatkozásként jelenik meg. Elmondta, hogy a cél Koszovót Szerbia részéként deklarálni. „A Preambulumban is megjelenik, hogy Szerbia területének szerves része, a szerb állam keretében lényegi autonóm helyzetet élvez ez a tartomány” - mondta. A Balkán-kutató hozzátette, hogy ebből kifolyólag valamennyi állami szerv alkotmányos feladata, hogy megvédje és a tartományt Szerbia területén belül tartsa. Elmondta, hogy Szerbiában van már egy hivatalos álláspont, ezt a köztársasági elnök esküjéből vett szöveggel támasztatta alá. Kifejtette, hogy ebben szintén szerepel, hogy szerves része Koszovó és Metóhia, amelynek a megőrzésére kell fordítania minden erejét. Az előadó részleteibe menően elemezte Koszovó és Szerbia viszonyát, amelyben az Európai Unió egyfajta közvetítő szerepet töltött be. Elmondta, hogy az első hivatalos tárgyalásra 2011 márciusában került sor. „A kezdeti időszakban három prioritást határoztak meg”- emelte ki. Kifejtette, hogy ezek kiterjedtek a regionális együttműködésben való közreműködésre, a szabad mozgásterületre és a jogállamiság kérdéskörére. Megoldást vártak olyan kérdésekben, mint az energiaellátás, a távközlés biztosítása és biztonsága Koszovóban; a légi közlekedés és gépjármű regisztrációk elfogadása és a házasságlevelek vagy a diplomácia elismerésének területe is. „Ezek olyan gyakorlati kérdéseket vetnek fel, melyek a kiválás következtében problémát fognak okozni”- összegezte. Kitért arra is, hogy 2014 a változások éve volt, de nem a párbeszédről szólt. A két ország közötti tárgyalássorozat 2015 februárjában folytatódott két új kormányfővel. Kiemelte, hogy a legnagyobb esemény, ami 2015-ben történt, az egy újabb megállapodás elfogadása volt. „Ez négy nagyobb területet ölelt fel: az energetikának, a mitrovicai híd használatának, a távközlésnek és a szerb többségű helyi önkormányzatok szövetség létrehozásának kérdéskörét” - hívta fel rá a figyelmet. Végezetül kitért a 2017-ben bekövetkezett politikai lépésekre, a választások jelentőségére is, és kihangsúlyozta, hogy a felek kiállnak a párbeszéd mellett, ám gyakorlati előrelépés ez ügyben nincsen.

 

Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes