Finnország a Ludovika Nagyköveti Fórumon

„Finnország és Magyarország – egy 200 éves szerelmi történet, amely az EU-n belül is folytatódik” címmel tartott előadást november 20-án Őex. Petri Tuomi-Nikula, Finnország állandó és meghatalmazott budapesti nagykövete.

Petri Tuomi-Nikula 2016 óta tölti be jelenlegi tisztségét, és Magyarország mellett Szlovéniában is ő képviseli hazáját. Tanulmányait Helsinkiben kezdte, ahol politológia és politikatörténet szakon szerzett mesterdiplomát, majd vendégkutatóként is tevékenykedett a Columbia Egyetemen, az Egyesült Államokban. Diplomáciai pályája részeként dolgozott már Bonnban, Bécsben és Londonban is. Mielőtt Budapestre helyezték volna, Finnország olaszországi, máltai és san marinói nagykövete volt 2010 és 2015 között. Diplomáciai karrierje mellett nagy tapasztalatokkal rendelkezik az újságírás és a kommunikáció területén is. Az üzleti életben szintén sikereket ért el, hiszen korábban a Fujitsu marketing, kommunikációs és befektetési igazgatójaként is dolgozott.

Előadása kezdetén Őex. Petri Tuomi-Nikula kifejezte, hogy milyen nagy öröm számára a Ludovika Nagyköveti Fórum keretein belül előadni, hiszen ő az első finn nagykövet, aki ezt megteheti. Az előadás címének megfelelően a nagykövet a kétoldalú finn-magyar kapcsolatokat mutatta be, egészen az 1800-as évek elejéig visszamenőleg. Kiemelte, hogy a finn-magyar rokonság – és egyben barátság – nem csupán a nagyszerű kapcsolatról szól, hanem fontos eleme annak is, hogy a két különleges nép el tudja magát helyezni a többi ország között, az eredetét meg tudja határozni.

A nagykövet térképekkel és színes illusztrációkkal gazdagított előadásában lineáris idősíkon haladva igyekezett minden olyan eseményt bemutatni, amely a kétoldalú kapcsolatok tekintetében fontos volt a történelem folyamán. Természetesen prezentációja elején néhány percet arra is szánt, hogy bemutassa Finnországot azoknak, akik esetleg nem ismerik még ezt a lenyűgöző északi államot. A közönség megtudhatta, hogy bár a modern finn állam csupán 100 éve független, de a történetük több ezer évre nyúlik vissza. Jelenleg azonban mégis inkább az oktatás nagyszerűségéről, az innovációról és a sportbéli sikerekről ismertek a finnek. Ahogy a nagykövet úr fogalmazott: „A finnek minden olyan sportban jók, amihez bukósisak szükséges! Legyen szó az autósport bármelyik válfajáról, vagy akár a jégkorongról is!”

A sportsikerek mellett az ország földrajzával is megismerkedhettek a jelenlévők. A több mint kétszázezer tavat számláló ország egyharmada a sarkkörön túl fekszik, így főleg a déli részei népesebbek. Itt található a főváros, Helsinki is, amely a Balti tenger egyik legfontosabb központja. Csupán 350 kilométerre van Szentpétervártól, és mindössze 80 kilométerre Észtország fővárosától, Tallintól. Helsinki napjainkban a világ egyik legtöbb utast fogadó tengeri kikötőjével büszkélkedhet. Évente 5.5 millió utas fordul meg itt. Ezen felül a finnek a globalizáció nyertesei a légiközlekedés szempontjából is, hiszen Helsinki fontos csomópont a sarkkörön keresztül Ázsiába irányuló légiközlekedésben. Természetesen nem csak a távoli országokkal ápolnak közeli kapcsolatokat, hanem a szomszédjaikkal is. Stockholmmal és Tallinnal nagyon szoros Helsinki kapcsolata, amelynek eredményeként a finn és az észt főváros közé a világ leghosszabb, 80 kilométeres tengeri vasúti alagútját tervezik megépíteni a még zavartalanabb közlekedés elősegítéséért.

Az előadás második szakaszában a finn történelem fontos eseményeiről hallhattak néhány gondolatot a jelenlévők. A finn történelem – hasonlóan a magyarhoz – évszázadokon keresztül szorosan egybeforrott a nyugati szomszédjukkal. A finnek sokáig svéd fennhatóság alatt éltek, és napjainkban is hivatalos nyelv a svéd az országban. A reformációval Luther tanaira tértek át, és Michael Agricola – aki magának Luthernak volt a tanítványa – lefordította a Bibliát finnre, ezzel megteremtve a finn irodalom alapját. Később, a napóleoni háborúkat követően, a finnek orosz fennhatóság alá kerültek, de az akkori felvilágosult és liberális cárnak köszönhetően a függetlenségüket megtarthatták, és csak a külpolitikájuk volt közös az Orosz Birodalommal. Ez a kapcsolat 1917. december 6-áig tartott, amikor is a finnek kikiáltották a függetlenségüket.

Petri Tuomi-Nikula a nyelvrokonságról szólva kiemelte: a finn és magyar közös tőről erednek, napjainkban már elkülönülnek egymástól. „A finneknek olyan a magyar szó, mintha fordítva beszélnének finnül. A hangsúlyozás ugyanaz, de a szavak nem. Gondolom Önöknek is ilyen érzéseik vannak, amikor egy finnt hallanak beszélni” - fogalmazott Őexcellenciája.

Előadása zárásaként rátért azokra a mérföldkövekre, amelyek a finn-magyar kapcsolatok elmélyítésében szerepet játszottak, és kialakították a jelenlegi nagyszerű viszonyt. Ilyen volt az 1848-as forradalom, amelyet a finnek nagy figyelemmel kísértek. A XIX. század vége, amikor is a civil társadalmak egymásra találtak, és rengeteg kétoldalú kezdeményezés kialakult, főleg 1867 után. Majd ilyen volt a finnek 1939-es téli háborúja a szovjetek ellen, amikor pedig a magyarok segítették finn testvéreiket. A segítséget a finnek 1956-ban viszonozták, míg végül Finnország azért is rengeteget tett, hogy Magyarország mielőbb beléphessen az Európai Unióba. Záró gondolatában őexcellenciája hangsúlyozta, hogy a finn-magyar barátság megingathatatlan már több mint 200 éve. Hiába jöttek ezt megtörni akaró politikusok, két világháború, majd a vasfüggöny, a két nép mindig támogatta egymást.

 

Szöveg: Ondrék József

Fotó: Szilágyi Dénes