Szűkítés




Jelenleg 11 bejegyzés található konferencia cimkével

A magyar afrikanisztika napjainkban

    • fokep
    •  dsc0139 2
    •  dsc0178 2
    •  dsc0190 2
    •  dsc0200 2
    •  dsc0201 2
    •  dsc0219 2
  • Előző
  • Következő

A magyar afrikanisztika neves kutatói, tudósai és gyakorlati szakemberei tartottak szakmai konferenciát „Generációk és irányok – A magyar afrikanisztika a 21. század elején” címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A rendezvényen a magyar afrikanisztika közösség tagjai és a téma iránt érdeklődők akadémiai keretek között vitathatták meg a tudományág hazai állását, az eddig elért eredményeket, a nemzetközi trendeket, illetve a jövőbeni kutatási területeket, irányokat, módszereket.

A panelbeszélgetéseken a tudományos közösség és a közigazgatás szereplői, elsősorban a Külgazdasági és Külügyminisztérium szakemberei közösen térképezték fel, hogy a közigazgatásban milyen feldolgozandó ismeretek halmozódtak fel a kontinensen, valamint hogy az államapparátus milyen területeken tudja hasznosítani a kutatóközösség munkáját.

Dr. Koller Boglárka az NKE NETK dékánja köszöntőjében kifejtette, hogy nagy örömmel fogadta a rendezvényt, hiszen a kar számára kiemelt prioritás a nemzetközi együttműködés, a gazdasági-, biztonsági- és diplomáciai kapcsolatok. Ismertette, hogy az afrikanisztikát Marsai Viktor képviseli a karon, aki kutatócsoportjával összefogja a kontinenssel kapcsolatos kutatásokat. „Karunk nyitott arra, hogy további hasonló témájú rendezvényeket szervezzenek, ezt infrastrukturális és anyagi háttérrel is segítenénk” – mondta a konferencián megjelenteknek, majd kiemelte: „Arra kérem Önöket, hogy a legtágabban gondolkodjanak az együttműködés lehetőségeiről. Publikációk, kutatások tekintetében megvan erre a lehetőségünk, nyitottak vagyunk arra, hogy az afrikanisztika vezető tudósait bevonjuk a kar munkájába!”.

Bayer József, a Magyar Tudományos Akadémia Afrika Albizottságának elnöke megemlítette, hogy az Afrika kutatások interdiszciplinárisak, több tudományág képes a térség teljes körű tanulmányozására, így az afrikanisztika jelenleg még csak „szétszórtan” van jelen az akadémián. Felhívta a figyelmet: „Afrika az egész emberiség jövője szempontjából kulcskérdés!” Kifejtette, hogy olyan problémákkal néz szembe a kontinens, amelyeknek súlyos visszahatása lehet az egész világgazdaságra, és társadalomra. A kontinens támogatásáról és fejlesztési segélyeiről elmondta, hogy nem voltak hatékonyak, nem sikerült teljesen bekapcsolni Afrikát a globális világgazdaságba. Szerinte nem elég a kontinens ásványkincseihez vezető infrastruktúrát kiépíteni, fejleszteni kell a szociális, egészségügyi és társadalmi intézményi rendszert is. „A nemzetközi politikának több figyelmet kell szentelnie az afrikai politikai stabilitásra, hiszen ezek hiánya könnyen kaotikus viszonyokat, polgárháborúkat, migrációs hullámokat születhet. Ha nem sikerül megoldani Afrika lakosai számára a kontinens élhetővé tételét, akkor a világ összes többi része meg fogja ezt szenvedni” – mondta.

A panelbeszélgetéseken szakmai vitákat inspiráló előadásokat tartottak az afrikai kontinens magyar kutatói és gyakorlati szakemberei. Az első panel témája Magyarország és Afrika kapcsolata volt, amelyet történeti, gazdasági és diplomáciai szempontból közelítettek meg az előadók, ahol kiemelt sarokkő volt a „déli nyitás” politikája. A második panelbeszélgetés során a magyar afrikanisztika főbb témáit vették górcső alá, ahol a tudósok és az államapparátus együttműködése, valamint gazdasági és biztonságpolitikai kérdések kerültek napirendre.

Marsai Viktor, az NKE NETK adjunktusa, Afrika-kutató kutatója kifejtette, hogy az afrikai kontinenst csakis realista nézőpontból szabad vizsgálni, nem szabad szélsőségesen túlgondolni a biztonságpolitika különböző kérdéseit, amelyet a közbeszéd gyakran már apokaliptikus módon felnagyít, elterelve a figyelmet az igazán fontos szakmai kérdésekről. Rávilágított, hogy afrorealizmussal kell tekinteni a térség lehetőségeire és kihívásaira. „Az afrikai társadalmak életképessége és alkalmazkodóképessége hihetetlenül magas” – hívta fel a figyelmet. Ezek a társadalmak túlélik a felmerülő, az Európából megoldhatatlannak tűnő problémákat és éveken belül előrelépéseket tudnak tenni a politikai konszolidációban, vagy a gazdasági eredmények terén. „Az elmúl két évtized egyértelműen az előrelépés és az eredmények évtizedei voltak” – tette hozzá. A magyar afrikanisztika jövőjével kapcsolatban kiemelte, hogy fontos a kutatóműhelyek kialakítása, ahol a kontinenst sokkal mélyebben, különböző területek és régiók szerint, strukturáltan vizsgálják.

A harmadik panel az afrikanisztika globális kérdéseit vizsgálta meg, ahol a Csendes-óceán térségét, az ázsiai országok és az USA munkásságát ismertették, valamint az etiópiai magyar lehetőségeket elemezték. Az utolsó panelbeszélgetésen a résztvevők kitértek a magyar afrikanisztika múltjára és jelenére, valamint a civil szféra szemszögéből történő megközelítésére.

A rendezvény az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának Afrika Kutatócsoportja és a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztályának Nemzetközi és Fejlődéstanulmányok Tudományos Bizottsága keretében működő Afrika Albizottsága együttműködésével valósult meg.


Szöveg: Podobni István

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Középpontban a Közel-Kelet

    • img 5545
    • 066
    • img 5539
    • img 5549
    • img 5552
  • Előző
  • Következő

2017. május 25-26-án rendezték meg az egyetemen az első közép-európai Közel-Kelet szakértők konferenciáját, melyen az aktuális problémákat, témákat vitatták meg a meghívott vendégek. Nagyné Rózsa Erzsébet, a NETK egyetemi docense a megnyitón elmondta, hogy az esemény célja egyrészt összehozni azokat a szakértőket, akik a Közel-Kelet különféle aspektusait kutatják, másrészt jó alkalom a személyes találkozásra és kapcsolatépítésre, és a jövőben folytatni szeretné a most elindult beszélgetést.

A konferencia négy kerekasztal beszélgetésből állt össze, ebből az első az Arab-Izraeli volt. A három beszélgetőpartner Lattmann Tamás (NKE), Wolfgang Mühlberger (Ausztria) és Irena Kalhousova (London) a központi témaként pedig az ún. „one-state solution” (egy-állam megoldás) kérdéseit, illetve megvalósíthatóságát vitatták meg az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatban. Mindhárman máshogy közelítették meg a kérdést, azonban egyet értettek abban, hogy bár a régió sokat változott az elmúlt években, a konfliktus ugyanaz maradt. Szóba került Trump elnök kiszámíthatatlansága a külpolitikát illetően, és Izrael feltétlen támogatásának következményei. Mühlberger szerint Trump kiválóan, nagyon pontosan juttatja el üzenetét az emberek felé, mert általában azt mondja, amit hallani akarnak, és azt egyszerűen megfogalmazva. Lattmann Tamás a konfliktus nemzetközi jogon alapuló aspektusait mutatta be: eszerint Gáza „ostroma” jogellenesnek számít, azonban ez úgy tűnik, senkit nem érdekel. Szerinte a két-állam megoldás lenne a legideálisabb, hiszen az egy-állam megoldást láthatjuk Bosznia-Hercegovina példáján, amely csak látszatra egy állam, de valójában három. Lattmann Tamás szerint továbbá minden amerikai elnök szeretne békét kötni a térségben, azonban a Szenátus miatt meg van kötve a kezük, ezért sem egyszerű megoldást találni.

A második beszélgetés témája Irán volt, ezen belül Irán re-integrációja a nemzetközi szférába. Ondrej Beranek (Csehország) a szaúdi-iráni kapcsolatok nehézségét emelte ki: a két ország között sosem volt egyszerű a helyzet, hiszen mindig fennállt egyfajta konfliktus. Ennek oldásával próbálkoztak 1995-től magas beosztású vezetők látogatásával mindkét részről. Sárközy Miklós (KRE) szerint Irán sikeres külpolitikát folytat 2017-ben, melynek hatására kezdetét vette egy gazdasági növekedés és egy folyamatos kommunikáció az ország részéről, melynek legnagyobb támogatói Kína, Oroszország és Törökország. Azonban ezt a pozitív irányt nagyban befolyásolhatja Irak jövője, a Szíriában kialakult helyzet és Jemen kérdése.

A konferencia második napja Törökországgal indult. Kozma Tamás (Antall József Tudásközpont), Adam Szymanski (Lengyelország), Gabriel Piricky (Szlovákia) és Lattmann Tamás (NKE) Törökország otthoni „átváltozását” vitatták meg: a szíriai konfliktussal kapcsolatban felmerült a kérdés, hogy a Törökország által megkezdett diplomáciai és katonai lépések meg fogják-e változtatni az ország helyzetét Szíriában vagy sem. Szymanski szerint, még ha el is indult egy a folyamat, az említett lépések lerántották a leplet a török külpolitika néhány gyenge pontjáról.

Az utolsó beszélgetés témája az első nagy migrációs hullám utáni Közép-Európa és Közel-Kelet volt. Rada Csaba (Külgazdasági és Külügyminisztérium) elmondta, hogy Magyarország figyelme sokáig a Nyugatra összpontosult, de az elmúlt években a Közel-Kelet újból nagy figyelmet kapott. A magyar kormány keleti és déli nyitása nem csak politikai, hanem fontos kereskedelmi és gazdasági jellegű nyitás is. A partner országok pozitívan reagáltak erre a kezdeményezésre, és az egyik legnagyobb siker az oktatásban mutatkozik meg: a Stipendium Hungaricum ösztöndíj programmal több ezer hallgató érkezik hozzánk az arab országokból, hogy magyar egyetemeken tanulhasson (az NKE-n is rendkívüli sikernek örvend az említett program – a szerk.). Egyiptom különösen fontos partnere az országnak, és Magyarország júliusban kezdődő Visegrádi Négyek elnökségének az egyik legfőbb eseménye az egyiptomi elnök, El Sisi budapesti látgatása, illetve később az egyiptomi miniszterelnöké, aki a valaha volt első egyiptomi miniszterelnök, aki az országba látogat. Magyarország támogatást nyújt a Közel-Keleten lévő üldözött keresztényeknek is, elsősorban Libanonban és Szíriában segítenek a bajba jutottaknak.

Az esemény a KÖFOP 2.1.2- A jó kormányzást meglapozó közszolgálat – fejlesztés projekt keretein belül valósult meg.


Szöveg és fotó: Szigeti Julianna

Megosztás a Facebook-on


A balkáni térség európai uniós bővítése Európa stabilitásának a kulcsa

    • fokep
    •  dsc6372 2
    •  dsc6388 2
    •  dsc6396 2
  • Előző
  • Következő

Európaizáció a Balkánon” címen tartottak konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Lőrincz Lajos előadótermében 2017. május 12-én. A plenáris ülést követő négy szekcióban az egyetem oktatói mellett a meghívott előadók a Nyugat-Balkánra ható európai integráció hátterét, az ehhez kapcsolódó uniós és magyar érdekeket, a Balkán régióját érintő átfogó kérdéseket, valamint az országok integrációjának lépéseit mutatták be.

Dr. Bóka János köszöntő beszéde nyitotta meg a konferenciát. Az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar tudományos és nemzetközi dékánhelyettese beszédében kiemelte, hogy Magyarország számára kiemelt jelentőségű a Balkán, ezt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a nemzetközi kapcsolatok terén is figyelembe veszi: alig két napja a Ludovika Nagyköveti Fórum vendége a szlovén nagykövetasszony volt, egy hónapja pedig a horvát nagykövet.

A konferencia főszervezőjének a NETK tudományos és nemzetközi dékánhelyettese a NETK koordinálásával működő Európaizáció a Balkánon Ludovika Kutatócsoportot jelölte meg, mely 2017 márciusában kezdte meg működését, legfőbb céljának pedig a magyar közigazgatási kompetenciahiány kielégítését, a kutatási eredményeknek a magyar külpolitikai stratégiába való beépítését tűzték ki, végső soron olyan az NKE-n oktatásban továbbadható tudásanyag kidolgozását, amellyel a közszolgálatba lépő szakemberek már fel lesznek vértezve. A kutatócsoport emellett hozzájárul az NKE kapcsolatrendszerének bővítéséhez, kutatóhálózat kiépítéséhez és az intézményközi kapcsolatok alakításához. Mindezt a KÖFOP finanszírozza, s bár a projekt időbeli korláttal rendelkezik, Dr. Bóka János kifejezte hitét aziránt, hogy olyan eredményeket érnek el, amelyek az operatív program végeztével is működőképesek lesznek.

Dr. Ördögh Tibor, a kutatócsoport vezetője kihangsúlyozta a Balkán fontos szerepét, valamint azt, hogy a céljuk lehetőséget biztosítani a fiatal kutatóknak, hogy elismert szakemberekkel dolgozhassanak és így ők is azzá válhassanak, mert egyre kevesebb az olyan szakember, aki ezzel a témával mélyrehatóan tud foglalkozni.

Dr. Ördögh Tibor felidézte, hogy a Balkánhoz kapcsolódó balkanizáció kifejezéséhez általában negatív, pejoratív jelentést társítunk, ami az elmaradottságra és a káoszra, az elfogadhatótól eltérő állapotra utal. Ezt a kifejezést legelőször 1918-ban a New York Times használta, ám a mai napig is él a köztudatban. Ezzel ellentétbe kell állítani viszont a konferencia címében is feltűntetett európaizációt, amely a közösségiesedést, a nyugati értékrendet, a Balkán pozitív tartalommal való feltöltését jelenti. A NETK adjunktusa felidézte személyes tapasztalatát és állást foglalt a Balkánra jellemző vendégszeretet, élettempó és sokszínűség miatt annak pozitív voltjára.

A kutatócsoport vezetője összefoglalta, hogy a konferencia előadásai közgazdasági, védelmi, politikai, gazdasági és a nemzetközi kapcsolatok szempontjából hivatott bemutatni és elemezni a Balkán térségét, ország-specifikusan kitérve a demokráciára és az integrációra.

A plenáris ülés keretében Dr. Gosztonyi Krisztina „Az EU érdeke a nyugat-balkáni bővítésben” címen adott elő. A Külgazdasági és Külügyminisztérium főosztályvezetője kiemelte, hogy az Európai Unió számára a bővítés sikertörténet; a mai napig is kiemelt prioritással kezelt ügy annak ellenére, hogy az utóbbi években a gazdasági, a migrációs és a Lisszaboni szerződéssel életbe léptetett intézményi átalakításhoz kapcsolódó válságkezelésre kellett koncentrálnia az EU-nak. A bővítésnek hála dinamikusan fejlődik a belső piac és az EU a világpiacon is egyre nagyobb jelentőséggel bír. Az Európai Unió a békét és a szabadságot testesíti meg. Emellett Magyarország is kiáll; az ügy egyik élharcosaként hirdeti, a tagállamok felelőssége, hogy a szkeptikus tagállamokat is érdekeltté tegyék a bővítés iránt, mert az azzal járó hosszú távú stabilitás, jó szomszédi viszony és a töredezett régió összekapcsolása mindannyiunk érdeke.  

Várkonyi Márta előadásának központi témája az EU bővítési folyamatának átalakulása volt. A Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársa megerősítette, hogy a bővítés valóban sikertörténet, melynek nyitottságát értékként őrizni kell.  Mint mondta, a bővítési folyamat a korábbiaknál sokkal szigorúbb, szakaszoltabb eljárást jelent, amelyben a politikai elköteleződés és a technikai részletek nagy befolyással bírnak: az igazságügyi és az alapjogokra vonatkozó együttműködésnek a csatlakozási folyamat elején kell megnyílnia és a végéig nem zárulhat le. Ez azt is jelenti,  ha nincs megfelelő előrehaladás ezen területeken, akkor a tagállamoknak jogukban áll lelassítani vagy akár le is állítani a csatlakozni kívánó államra vonatkozó bővítési folyamatot, hiába teljesít jól az állam más területen. Várkonyi Márta a tagállam csatlakozását meghatározó tényezőknél két elvet emelt ki: az egyéni teljesítményt és a feltételesség igényét, melyeket vizsgálnia kell az EU-nak, hogy csak a valóban felkészült államok csatlakozhassanak, amelyek nem veszélyeztetik a szupranacionális szerv működését. Magyarország elkötelezett a Nyugat-Balkán mellett: az előadó büszkén jelenthette be, hogy integrációs diplomatákat delegáltak más tagállamok helyi kormányához, hogy az segítő szerepet vállaljon az adott állam integrációjában. Mocsáry Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa Belgrádban tölt be ilyen tisztséget.  

A plenáris ülést követően a konferencia négy szekcióban folytatódott, amelyeken többek között szó esett a balkáni védelem- és gazdaságpolitikáról, a demokrácia helyzetéről egy-egy ország példáján keresztül.

Az esemény a KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” projektből került finanszírozásra. 


Szöveg: Fecser Zsuzsanna

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Franciaország elnökválasztás után

    •  dsc6183 2
    • fokep
    •  dsc6060 2
    •  dsc6079 2
    •  dsc6095 2
    •  dsc6118 2
    •  dsc6129 2
    •  dsc6136 2
    •  dsc6155 2
  • Előző
  • Következő

„Franciaországban már régóta megújulást várnak a politikában az emberek, ez azonban a mostani elnökválasztással nem következett be” - hangzott el a Franciaország történelméről, gazdaságáról és politikájáról szóló tudományos konferencián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

„Franciaország az európai integrációs folyamat egyik meghatározó állama, fontos szereplő a világpolitikában és Magyarországon is jelentős gazdasági jelenléttel bír. Ezért is jött létre a KÖFOP-projektek keretében egy Franciaországgal foglalkozó kutatócsoport a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, Gazdag Ferenc professzor vezetésével” – mondta köszöntőjében Dr. Bóka János. A NETK dékánhelyettese hozzátette, hogy ez a rendezvény kiváló alkalmat kínál arra is, hogy a francia elnökválasztás aktualitásával is foglalkozzanak a szakemberek.

„Franciaországban már régóta megújulást várnak a politikában az emberek, ez azonban a mostani elnökválasztással úgy tűnik, hogy nem következett be” - mondta előadásban Dr. Fejérdy Gergely. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára szerint se Nicolas Sarkozi, se a legutóbbi elnök, Francois Hollande nem tudott élni a lehetőséggel, így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a francia szélsőjobb menetközben olyannyira megerősödött, hogy ma már valós kihívója bármely politikai erőnek és szereplőnek. Elhangzott, hogy a jelenlegi választások során sokáig François Fillont is esélyesnek tartották a végső győzelemre, azonban a vele kapcsolatos botrányok és az ellene irányuló sajtóhadjárat végleg esélytelenné tette a jobbközép politikust. Az elnöknek végül megválasztott Emmanuel Macron ügyesen használta ki azt a lehetőséget, hogy a második fordulóban lényegében mindenki rá szavazott, aki nem akarta a szélsőséges jelölt, Jean-Marie Le Pen győzelmét. Fejérdy Gergely szerint azonban a nemzetgyűlési választások fogják igazán meghatározni Franciaország jövőbeli politikáját, hiszen várhatóan teljesen új „arcok” jelenhetnek meg a közéletben annak köszönhetően, hogy megszűnik a mandátumhalmozás lehetősége. A szakember elmondta azt is, hogy a francia politikában az elmúlt 30 évben hideg polgárháború zajlik, amelyet jól jeleznek az országban tapasztalható nagy gazdasági, vagyoni különbségek, valamint az egyre több szembenálló politikai irányzat is. „A hagyományos baloldali-jobboldali felosztás megszűnt, egyre több olyan szereplő lép a színpadra, aki korábban nem rendelkezett komolyabb hátországgal” - fogalmazott Fejérdy Gergely.

„A francia nagyhatalmiság ábránd és valóság is egyszerre, hiszen Franciaország mind a mai napig nagyobb hatással van a világpolitikára, mint ami a méretéből következne, de ez a hatás kisebb, mint amit ők szeretnének” – erről már Prof. Dr. Gazdag Ferenc beszélt. A NETK professor emeritusa szerint a franciák esetében az állam szerepe mindig is hangsúlyosabb volt, mint más európai országban, és ezt az elvet szinte minden politikai erő magáénak vallja ma is. A közgondolkodás ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektet a történelemre is, a francia történeti iskolák például a mai napig mintaként szolgálnak a világban. Elhangzott, hogy Franciaország számára a II. világháborús események tragikusan alakultak a nagyhatalmi státuszukat illetően, hiszen sokáig nem kaptak jelentős szerepet a világpolitikában. „Franciaországot a nagyhatalmak szintjére Charles de Gaulle hozta vissza, aki különutas politikát folytatott és egyfajta egyensúlyra törekedett az akkori két szuperhatalom között” – tette hozzá a szakember.

Gazdag Ferenc elmondta, hogy ennek a politikának a jegyei akkor is feltűntek, amikor Franciaország volt Németország társaságában az egyik szószólója a béke kérdésének a II. iraki háború időszakában.

A francia politikai jobboldal a baloldallal szemben megfogalmazódva jött létre a 18. század végén - erről Bene Krisztián beszélt előadásában. A szakember elmondta, hogy sokáig három irányzata volt a francia jobboldalnak: az ellenforradalmi lojalisták, az alkotmányos monarchia támogatói és a napóleoni politika hívei, az úgynevezett bonapartisták. Bár a 19. században mindegyik irányvonal kipróbálhatta magát „kormányoldalon” is, végül kudarcba fulladtak a kísérletek. Az 1940 és 1944 között működő Vichy-kormány egyfajta keverékét képezte a korábbi jobboldali politikai irányvonalaknak. Charles de Gaulle Franciaország nagyhatalmi státuszának visszaállításán dolgozott, de a jobboldal az ő távozásával nagyon sokáig nem jutott kormányzati szerephez. Végül 1995-ben, majd 2002-ben Jacques Chirac tudta igazán jól összefogni a jobboldali erőket, amely Nicolas Sarkozi elnöksége alatt kezdett erodálódni. A szakember szerint a szélsőjobboldal megerősödése folyamatosan érzékelhető az elmúlt évtizedben és mára meghatározó tényezővé vált a Nemzeti Front. „A lendületük valószínűleg a jelenlegi elnökválasztással sem törik majd meg” – tette hozzá Bene Krisztián.

Franciaország gazdasági téren komoly kihívásokkal néz szembe továbbra is Dr. Szemlér Tamás szerint. A NETK oktatója úgy véli, hogy a versenyképesség, a növekedés, a foglalkozatás és az államháztartás területén is vannak komolyabb problémák, amelyekre az új elnöknek és az új kormányzatnak is megoldást kell találnia. A gazdasági világválság óta ugyanis elég látványos a német gazdaság eltérő fejlődési üteme a franciáétól.

„Az új elnök valószínűleg nagyobb hangsúlyt fektet majd Franciaország hátországának a megszervezésére, amelyben kulcsszerepe van a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, amelynek immáron 85 tagja van”- hangsúlyozta előadásában Rolbák Ferenc. Az NKE mentor-oktatója, korábbi diplomata arra mutatott rá, hogy várhatóan egy centrista kormány alakul majd a nemzetgyűlési választásokat követően, amelyben a pragmatizmus kerül majd előtérbe, a választások idején tapasztalható idealisztikus elképzelésekkel és szólamokkal szemben. 

A rendezvényen szó volt még a többi között a francia védelmi stratégia modernizációjáról, a migrációs politikáról és előadást tartott a francia nagykövet is.

További részleteket a Bonum Publicum egyetemi magazin júniusi számában olvashatnak.


Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Szilágyi Dénes

Megosztás a Facebook-on


Kulturális konferencia a latin–amerikai és magyar kapcsolatokról

    • fokep
    • dscf7417 2
    • dscf7439 2
    • dscf7452 2
  • Előző
  • Következő

Április 6-án tartották a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar szervezésében a Hungary and Latin America – Cultural Ties című konferenciát, amelynek középpontjába a magyar és latin-amerikai kulturális kapcsolatok témája került.

Dr. Szente-Varga Mónika, a kar oktatási dékánhelyettese nyitotta meg az eseményt, aki örömét fejezte ki a konferencia megvalósulása kapcsán, és azt ígérte, hogy lesz folytatása a kezdeményezésnek. Elmondta, hogy a szisztematikus kapcsolattörténeti kutatások Közép-Európa és a hispán világ között nem tekintenek vissza hosszú múltra, az ilyen témájú kutatások inkább az utóbbi 15-20 évre jellemzőek. Például a prágai Károly Egyetem Prof. Josef Opatrny szerkesztésében kezdett el egy sorozatot, amelynek eddig három kötete jelent meg (mind a 21. században): cseh-spanyol, cseh-argentin illetve cseh-mexikói kapcsolatokat dolgoznak fel. Magyarország esetében Anderle Ádám A magyar-spanyol kapcsolatok ezer éve című monográfiáját kell feltétlenül megemlíteni. Ez 2006-ban magyarul, 2007-ben spanyol nyelven jelent meg. A kapcsolattörténeti kutatások rendkívül széles területet ölelhetnek fel: többek között diplomáciai, konzuli, gazdasági és kulturális nexus, sport, migráció és országimázs. Ezek nemcsak érdekes témák, hanem a múltbeli találkozások, közös tapasztalatok a jelen kapcsolatait is építhetik, mondta a dékánhelyettes. José Mujica volt uruguayi elnök szavaival búcsúzott: „Jobb társadalmat csakis a kultúra és a tudás által építhetünk.”

A konferencián 15 előadás hangzott el, 11 angol és 4 spanyol nyelven. Az előadások többek között a film, a fényképészet, a képzőművészet, az építészet és az irodalom világából mutattak be magyar-latin-amerikai vonatkozású kutatásokat. Meg lehetett tudni, hogy kik voltak a Kálnay testvérek; mit neveznek biro-nak Dél-Amerikában és miért; mit gondoltak a szocialista Kubában a magyar filmekről és általában Magyarországról. Az előadók a University College London, a Szegedi Tudományegyetem, a Debreceni Tudományegyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatói voltak. A tanárok mellett bemutatkoztak doktoranduszhallgatók is. A konferencián több generáció, több intézmény és több szakma (történészek, művészettörténészek, irodalmárok, stb.) dolgoztak együtt. 


Szöveg: Szigeti Julcsi

Megosztás a Facebook-on


Kéz a kézben Németországgal a gazdaságban

    • fokuszban nemetorszag 2016 aprilis 27
    • fokuszban nemetorszag 2016 aprilis 27
    • fokuszban nemetorszag 2016 aprilis 27
    • fokuszban nemetorszag 2016 aprilis 27
    • fokuszban nemetorszag 2016 aprilis 27
    • fokuszban nemetorszag 2016 aprilis 27
  • Előző
  • Következő

„A magyar-német kapcsolatoknak a történelmi dimenzión túl van egy erős gazdasági hajtóereje, amit egyfajta geopolitikai egymásrautaltságra lehet visszavezetni”- mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában Dr. Prőhle Gergely. Az EMMI helyettes államtitkára szerint a német tőke hosszú távra rendezkedik be a közép-európai térségben, így Magyarországon is.

A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (NETK) által szervezett workshopon a jelenlévők megismerkedhettek a magyar-német kapcsolatok történetével és szó volt az aktuális fejleményekről is. A korábban berlini nagykövetként is dolgozó Prőhle Gergely elmondta, hogy 1973-ban történt meg a diplomáciai kapcsolatfelvétel Magyarország és az akkor NSZK között, de az első jelentősebb, akár szimbolikusnak is nevezhető találkozóra 1982-ben kerül sor. Ekkor Kádár János Bonnba látogatott és találkozott Willy Brandt korábbi és Helmut Schmidt akkori német kancellárral, akik szívélyes, szinte már baráti hangulatban fogadták a magyar politikust. E mögött az amerikai külpolitika Kelet-Európával kapcsolatos felfogásának a megváltozása állt. Az amerikaiak ugyanis ekkor már a szovjet birodalom kelet-európai szövetségeseinek lassú demokratizálódását és függetlenedését szerették volna elérni. Kohl kancellár hatalomra jutása után egyre aktívabbá is váltak a magyar-német kapcsolatok, aminek fontos bizonyítéka volt, hogy 1986-ban az NSZK akkori szövetségi elnöke,  Richard von Weizsäcker Magyarországra látogatott. Prőhle Gergely történeti visszatekintésében szólt a szintén mérföldkőnek számító 1989. szeptember 11–i dátumról, amikor Magyarország hivatalosan is megnyitotta a határt a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt. A magyarországi rendszerváltást követően megalakult a Magyar-Német Fórum, amely azóta is a két ország közötti kapcsolatrendszer egyik legfontosabb intézménye. Az egyre szorosabb együttműködés kifejezésére 1992-ben a baráti együttműködésről és az európai partnerségről írtak alá egyezményt Magyarország és Németország vezetői.

„A rendszerváltás előtt az akkori magyar reformkommunisták és a hatalmon lévő német kereszténydemokraták között olyan mély kapcsolat alakult ki, hogy Kohl kancellár 1990-ben személyesen kérte azt Antall Józseftől, hogy Horn Gyula maradhasson a külügyminiszter az akkor megalakuló magyar kormányban”- mondta Prőhle Gergely. A helyettes államtitkár előadásában részletesen is kitért a két ország közötti kiegyensúlyozott és dinamikusan növekvő gazdasági kapcsolatokra. Az elmúlt évtizedekben – a gazdasági világválság időszakát leszámítva- folyamatos volt a növekedés a kereskedelmi forgalomban, és a német vállalatok befektetései is egyre jelentősebbé váltak. Leginkább Bajorországból, Baden-Württembergből, valamint az észak-rajna-vesztfáliai tartományból érkeztek a német cégek Magyarországra. Elsősorban a közúti járműgyártás, a gépgyártás, az elektronika, az elektrotechnika, a kereskedelem és a szolgáltatások területén jelentősek a befektetések most is. „Az mindenképpen elmondható, hogy a német tőke hosszútávon rendezkedik be Magyarországon”- hangsúlyozta az egykori diplomata.

A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (AHK) minden évben készít egy úgynevezett konjunktúrajelentést Magyarországról, amely a német cégek körében végzett felmérésre alapoz. A 2016-os jelentés kiemeli, hogy a német és más külföldi befektetők igen kedvezőnek ítélik a magyar gazdasági helyzetet és az idei kilátásokat. A gazdaságpolitikai keretek tekintetében számos kérdésben javult a vállalatok elégedettsége, néhány területen azonban továbbra is számottevő hiányosságokat látnak, mint például a jelentős szakemberhiányban, ami kockázatokkal jár a magyar gazdaságra nézve. A németek szerint javítani kellene a magyarországi szakképzési és felsőoktatási rendszer működésén, mivel a hazai beszállító háttér nem minden esetben felel meg a nyugat-európai minőségi elvárásoknak.

„Magyarország nem önmagában, hanem egy regionális összefogás részeként érdekes Németország számára”- jegyezte meg Prőhle Gergely.


Szöveg: Szöőr Ádám  


A párbeszéd nem választás kérdése

    • parbeszed es parbeszed hianya
    • parbeszed es parbeszed hianya
    • parbeszed es parbeszed hianya
    • parbeszed es parbeszed hianya
    • parbeszed es parbeszed hianya
    • parbeszed es parbeszed hianya
    • parbeszed es parbeszed hianya
    • parbeszed es parbeszed hianya
    • parbeszed es parbeszed hianya
  • Előző
  • Következő

“A migrációnak csak a szele csapott meg bennünket, a következő évtizedekben az úgynevezett klímamigránsok megjelenése sokkal nehezebb feladat elé állítja majd Európát” –hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott tudományos konferencián. Az NKE és az Anna Lindh alapítvány közös rendezvényén az Euro-Mediterrán térség kihívásait vizsgálták szakemberek a tömeges migráció szemszögéből.  

„A tömeges migrációval kapcsolatos politikai kommunikáció európai szinten is sokszor leegyszerűsítő, amit azért is lenne jó előbb-utóbb túllépni, mert a különböző előrejelzések szerint pár évtizeden belül jelentősen megváltozik a civilizációs-etnikai környezet kontinensünkön”- mondta köszöntőjében Dr. Prőhle Gergely. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára szerint ma már nem a párbeszéd lehetőségéről, hanem annak szükségességéről kell beszélnünk, és a tömeges migráció kezelésével kapcsolatos magyar álláspontot is ennek a figyelembe vételével lenne érdemes alakítani a jövőben. Az államtitkár úgy véli, hogy a felnövő generációk számára lesz igazán égető probléma a migráció, hiszen például az ENSZ előrejelzése szerint a következő 30-40 évben mintegy 80 millió fővel csökken majd az európai lakosság, miközben az afrikai kontinensen mintegy 500 milliós populációs bővülés várható. „Tehát az biztosra vehető, hogy megváltozik az európai kontinens etnikai összetétele, a kérdés az, hogy erre hogyan tudunk felkészülni majd”- hangsúlyozta Prőhle Gergely. Ehhez szerinte olyan európai politikára van szükség, amely a kulturális korlátokat és a demográfiai szükségszerűségeket egyaránt figyelembe veszi.

„A jelenlegi helyzetben a párbeszéd nem választás kérdése, hiszen arra mindenképpen szükség van”- hangsúlyozta beszédében dr. Tálas Péter. Az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok kar (NETK) dékánja szerint a tömeges migráció kapcsán nagyon erős a politikai kommunikáció és a közbeszéd hatása, pedig a témáról érdemes lenne higgadtabban is beszélni. Tálas Péter úgy látja, hogy a balkáni válsághoz és az arab tavaszhoz hasonlóan, a tömeges migráció kezelése kapcsán is ellentétbe kerültek egymással az értékek és az érdekek. Ráadásul nagyon nehéz hatékony együttműködést létrehozni a kérdésben azért is, mert túl sok szereplője van a szíriai konfliktusnak. Tálas Péter szólt arról is, hogy idáig összesen 4.8 millió ember hagyta el Szíriát, csak tavaly szeptember óta mintegy 800 ezren indultak útnak Európa felé. Bár az EU-Törökország megállapodással kapcsolatban az európai közvélemény egy része elég szkeptikus, jelenleg nincs jobb megoldás ennél. Európában két jelentősen eltérő álláspont alakult ki a migráció kezeléséről, amelyben kompromisszum szükséges a biztonságpolitikai szakértő szerint. Tálas Péter úgy véli, ma már nincs választási lehetősége Európának abban, hogy jöjjön-e migráns a kontinensre, vagy pedig nem. Szerinte, ha Európa a teljes elutasítás mellett voksol, akkor azt leginkább a közép-európai régió sínyli meg hosszú távon. Tálas Péter elmondta: ma azt láthatjuk, hogy lényegében lezárultak a nemzeti határok vagy kerítéssel, vagy fokozott határellenőrzésekkel. Szerinte nem lenne jó, ha ez sokáig így maradna, mivel ez sem jelent igazi megoldást. Hozzátette, hogy Magyarországnak a kvótaügyben hangoztatott teljesen elutasító álláspontja inkább szimbolikus jelentőségű, hiszen a kormány által ebben a témában tervezett népszavazásnak nem lesz jogi következménye. Ez inkább a kormányzás erősítését szolgálja. A dékán a klímamigránsokkal kapcsolatban megjegyezte: ha a mostani helyzetet sem tudja Európa megfelelően kezelni, mi lesz akkor, ha tömegesen indulnak majd meg az emberek az afrikai kontinensről?

A Mediterráneum természeti, környezeti és demográfiai kihívásairól beszélt a rendezvényen Siposné Prof. dr. Kecskeméthy Klára. Az NKE egyetemi tanára a Földközi tenger partján elterülő mediterrán térségről elmondta: 22 ország határolja, a mediterrán klíma, a történelmi maradandóság, valamint a földrajzi változatosság jellemzi. Ez a térség több alkalommal is a világpolitika barométerének bizonyult. Felhívta a figyelmet arra, hogy a térség déli részének országaiban jelentős hőmérséklet emelkedés és ezzel párhuzamosan komoly vízhiány alakult ki az utóbbi évtizedekben. Ez pedig a lakosság szám jelentős növekedésével együtt előrevetíti a klímamigrációt, amelynek során várhatóan egyre többen fognak majd Európa felé elindulni az afrikai kontinensről. A Mediterráneum déli része ezért időzített bombaként viselkedik. Amíg délen növekszik a népességszám, addig északon csökken, és ott elöregedő társadalmak alakulnak ki – tette hozzá a professzor asszony.

„Európa megváltozott biztonsági környezete kapcsán többgenerációs migrációs problémáról beszélhetünk”- ezt már Dr. Kasznár Attila mondta. A nemzetbiztonsági százados szerint a már régóta Európában élő másod-, és harmadgenerációs migránsok radikalizálódása jelenti a legnagyobb veszélyt a terrorfenyegetettség szempontjából. Ezen emberek egy része a tömeges migráció adta lehetőségeket kihasználva, az Iszlám Állam soraiból ellenőrizetlenül jutott vissza Szíriából Európába, hogy részt vegyen különböző terrorakciók megszervezésében és kivitelezésében. A szakember szerint terrorlehárítási szempontból bebizonyosodott, hogy van összefüggés a migráció és a terrorizmus között. Kasznár Attila úgy véli: a szakszolgálatok elsődleges feladata az, hogy megakadályozzák az Európában élő muszlim közösségek radikalizációját.

A tudományos konferencia szervezője a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mellett az Anna Lindh alapítvány, amely egy kormányközi intézményként működik az EU és a mediterrán térség országai közötti partnerség erősítésére. Ez kiterjed a politikai és biztonsági, a gazdasági és pénzügyi, valamint a szociális, a kulturális és a humán kapcsolatok kiépítésére. „A kultúrák és civilizációk közti párbeszédet segíti elő a magyarországi hálózat is, amelyhez már több mint hatvan szervezet csatlakozott, így például oktatási és kulturális intézmények, valamint sajtóorgánumok is” – mondta előadásában Komlósi Orsolya. A hálózatvezető szólt arról is, hogy számos rendezvényt szerveznek, így például a mostani Art és  Medium Fesztivált is, amelynek programjaira szeretettel várnak minden érdeklődőt.

A tudományos rendezvény a plenáris ülést követően szekciókban folytatódott, ahol szó esett a többi között a szíriai háborúról, az európai identitásválságról és az ENSZ 15 évre szóló globális fejlesztési programjáról.


A konferencia témáiról további részleteket a Bonum Publicum májusi számában olvashatnak.


Szöveg: Szöőr Ádám


A török külpolitika a migráció tükrében

    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
    • A török külpolitika a migráció tükrében
  • Előző
  • Következő

Törökország egy geopolitikailag különleges helyzetben lévő, potenciális nagyhatalmi adottságokkal rendelkező állam, amely azonban ezekkel a lehetőségekkel jelenleg nem tud élni – hangzott el a Törökország külpolitikájával foglalkozó rendezvényen, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A Migrációkutató Intézet és az NKE Stratégiai Védelmi Kutató Központ által szervezett konferencián szó volt arról is, hogy a Törökország és az EU között migráció ügyében kötött megállapodás nem tekinthető igazi megoldásnak a válságkezelésben.

Törökország külpolitikája aktív és ambiciózus, de egyre látványosabban idegenedik el a nemzetközi porondon és szövetségesből kezd problematikus partnerré válni a nagyhatalmak szemében - hangsúlyozta bevezető előadásában Tálas Péter. A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (NETK) dékánja szerint a 2002 óta hatalmon lévő iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) által képviselt új ideológia elszakadt a nemzetközi partnerek világképétől és emiatt külpolitikája is elvesztette korábbi rugalmasságát. Ez az eszmerendszer a török társadalom és külpolitika alakulását sürgeti annak érdekében, hogy Törökország meghatározó hatalommá váljon a világban. A jelenlegi belső erőviszonyokat figyelembe véve még hosszú ideig ez az ideológia fogja meghatározni Törökország stratégiai céljait - tette hozzá Tálas Péter.

Tarik Demirkán, a türkinfo hírportál főszerkesztője szerint az elmúlt 13 évben jelentős változások történtek Törökország gazdasági és társadalmi szerkezetében, ami egy tervszerű, lépésről-lépésre haladás eredménye. A paradigmaváltásban megjelentek az oszmán birodalmi törekvések, amelyek autokratikus jellemzőkkel is járnak a belpolitikában, a demokrácia rovására. Emiatt egyre több figyelmeztetést kap Törökország a nyugati nagyhatalmaktól, így könnyen lehet, hogy előbb-utóbb kicsúszik a talaj a jelenlegi török vezetés alól- mondta Tarik Demirkán. A főszerkesztő rámutatott arra is, hogy amíg Törökország korábban kerülte a konfliktusokat a szomszédos országokkal, manapság szinte mindegyikkel „perben áll”. Éles váltásként jellemezte a Szíriával való kapcsolatot, amely szinte egyik napról a másikra változott barátiból ellenségessé. A másik kulcsterület a kurdokkal való viszony, amelyben Törökország célja a külső kurd állam és a belső kurd autonómia megakadályozása. „Ez a küzdelem még nincs lejátszva, az elkövetkező években ez lesz az egyik legégetőbb kérdése a térségnek”- tette hozzá Tarik Demirkán. A főszerkesztő ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy Törökország külpolitikájának sikertelensége nemcsak a saját hibájából ered, hanem a világpolitikai események következménye is.

A török belpolitikában 2002 óta megjelenő identitásváltás kapcsán Joós Attila, az ELTE doktorandusz hallgatója megjegyezte: az AKP az egyetlen professzionális párt Törökországban, hiszen minden fontos gazdasági-társadalmi kérdést hatékonyan tud felhasználni szervezete erősítésére. Szerinte a tavalyi előrehozott parlamenti választás során aratott győzelmük annak is köszönhető, hogy kijátszották az úgynevezett kurd-kártyát, ami a betiltott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és a kormány közötti konfliktus kiéleződésével párosult. Ez a politika azonban hosszú távon nem lesz kifizetődő Törökország számára- véli Joós Attila. A doktoranduszhallgató szólt arról is, hogy az arab tavasz eseményei egy idő után inkább terhet, mintsem hasznot jelenttettek a törököknek. Erre jó példa a Szíriával kapcsolatos politika hirtelen megváltozása is, hiszen a korábbi, szinte már baráti kapcsolat után Törökország az Aszad-ellenes erők legfontosabb hátországa lett. A szíriai rendszer azonban egyelőre nem bukott meg, ezen a helyzeten pedig a jelenlegi török vezetés nehezen tud úrrá lenni.

Törökország geopolitikai helyzete sokat változott az elmúlt évtizedekben, de a biztonságra való törekvés továbbra is meghatározó a politikájában- hangsúlyozta Egeresi Zoltán az NKE fejlesztési referense. A Törökország-szakértő szerint a legfontosabb változás, hogy a gazdaság erősítésének igénye megjelent a külpolitikában. Ez gazdasági befektetők törökországi megjelenését és új piacok megszerzését is jelenti. Ezek a gazdasági erőforrások is az ambiciózusabb külpolitikát szolgálják elsősorban- tette hozzá Egeresi Zoltán. Törökország számára a közel-kelet és a Balkán meghatározó térségek, mivel jelentős muszlim lakossággal rendelkeznek. A Balkánon jelenleg is mintegy 8 millióan élnek, de korábban sokan költöztek innen is Törökországba. Érdekesség ugyanakkor, hogy a szintén a balkánon fekvő Macedónia nem muszlim többségű ország, mégis nagyon szoros a kötődése Törökországhoz- tette hozzá Egeresi Zoltán. A szakértő szerint meg senki nem tudja, mikor és hogyan fejeződhet be a szíriai konfliktus, de elképzelhető, hogy egy Boszniához hasonló többnemzetiségű állam jöhet létre, amit azonban Törökország láthatóan nagyon nem szeretne.

Törökország balkáni szerepvállalásáról beszélt Kozma Tamás is. A Pécsi Tudományegyetem doktorandusz hallgatója elmondta, hogy a 2000-es évek második felétől erősödött fel igazán a török politikai- gazdasági-kulturális jelenlét a Balkánon, elsősorban a muszlimok lakta térségekben. A törökök számos kulturális és oktatási intézményt hoztak létre ott, de aktívan részt vettek a boszniai békefenntartó tevékenységben is. Bár a nyugat-európai gazdasági jelenlétet nem tudják megközelíteni, de ott vannak a török cégek a bankszektorban, a telekommunikációban és az építőiparban is. Kozma Tamás szerint Törökország pozitív megítélése Boszniában és Albániában is különösen hangsúlyos.

A rendezvényen természetesen szóba került Törökország szerepe a migrációs válság kapcsán.  Tarik Demirkán szerint a menekültkérdés kezelése az emberiesség talán legfontosabb mérföldköve. A főszerkesztő szerint a menekültek azért hagyták el Szíriát, mert már nem volt más lehetőségük az életben maradásra. Törökországban jelenleg három millió szír menekült él, többségükben az országban szétszórva. Szerinte a megoldás kulcsa nem Törökország és nem is az EU kezében van, hanem a szíriai háború megfékezésében. Az EU és Törökország közötti szerződés pedig csak a probléma átmeneti kezelését teszi lehetővé, ráadásul egyik fél részéről sem tekinthető teljesen tisztességes megoldásnak. Az EU pénz fejében a törökökre hárítja a problémát, Törökország pedig aduként használja ezt a nyugati nagyhatalmakkal kapcsolatban.

Zárszavában Tálas Péter hangsúlyozta: Törökország egy geopolitikailag különleges helyzetben lévő, potenciális nagyhatalmi adottságokkal rendelkező állam, amely azonban ezekkel a lehetőségekkel jelenleg nem tud élni.

A témáról bővebben a Bonum Publicum májusi számában olvashatnak.  


Európa keresi önmagát

    • szent szovetsegtol az eu-ig
    • szent szovetsegtol az eu-ig
    • szent szovetsegtol az eu-ig
    • szent szovetsegtol az eu-ig
    • szent szovetsegtol az eu-ig
  • Előző
  • Következő

 „A Szent Szövetségtől az Európai Unióig (1815-2015) Az európai nemzetállamok 200 éve” címmel rendezte meg az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara 2015. november 17-én nemzetközi konferenciáját a Ludovika Campus Dísztermében.

A Szent Szövetség az 1815. szeptember 26-án, a napóleoni háborúk után I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király által Párizsban megkötött politikai és katonai szövetség, melynek aláírását az 1814 szeptember és 1815 június között megrendezett Bécsi Kongresszus előzte meg. A Szövetség a feudális monarchiák fenntartását tette lehetővé, mely a 1853-56-os krími háborúig megakadályozta a nagyhatalmak egymás elleni háborúit Európában. A bécsi kongresszus mérföldkő az európai történelemben. Olyan esemény, amely hosszú ideig – számos történész szerint egészen az I. világháborúig – meghatározta az európai nagyhatalmi struk­túrát. Hasonlóan az 1648-as vesztfáliai békékhez, az I. világháborút lezáró versailles-i béke­rend­szer­­hez vagy az 1945-ös jaltai konferenciához, a bécsi kongresszus is átalakította Európát, meg­ha­tá­roz­ta a területrendezési elveket, kialakította a nagyhatal­mi politika működésének elveit és gya­kor­la­tát, s ezzel jelentős hatással volt az európai nem­zetek mindennapjaira is.

A bécsi kongresszus abból a szempontból is különleges, hogy az ezt követő időszak a modern európai nemzetállamok kialakulásának és fejlődésének időszaka. Ez az európai nem­zet­­ál­lami fejlődés pedig lényegében egészen napjainkig tart (Koszovó 2008-ban lett független). A jelenlegi konferencia az európai nemzetállami fejlődés 200 évére kívánt reflektálni, különböző területe­ken és dimenziókban. Történeti fejlődési ívet rajzolt az állami szuverenitás fel­fo­­gá­­sának változásain végigtekintve, az Európán belüli kapcsolatok és az európai egy­ségesü­lés szempontjából, illetve az európai biztonság dimenziójában is. A konferencia egyik alap­kér­dése az volt, hogy az 1815 óra eltelt 200 évben Európa és Európa nemzetei honnan ho­vá jutottak?

A rendezvényt Dr. Kis Norbert továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettes nyitotta meg, aki köszöntőjében elmondta, hogy a konferencia megítélése a két évszázad alatt folyamatosan változott, napjainkra pedig sok tekintetben átértékelődött. Ezt követően a két külföldi keynote speaker a Bécsi Kongresszus óta eltelt 200 év európai történelmének strukturális változásait mutatta be az európai történelmi régiók azonos és eltérő fejlődési jellegzetességeire is kitérve. Dr. Lothar Hoebelt, a Bécsi Egyetem tanára előadásában arról beszélt, hogy a Bécsi Kongresszus összehívását annak idején az orosz cár kezdeményezte és a jelenlegi menekült válság hátterében álló háborús konfliktusokat sem lehet Oroszország nélkül rendezni. Beszédét avval a kérdéssel zárta, hogy vajon Európának szándékában és lehetőségében áll-e napjainkban nagyhatalomként működni.  Dr. Erwin Schmidl, az Osztrák Nemzetvédelmi Akadémia professzora az európai összefogás jó példájaként hozta fel az 1991-es délszláv háború után az európai békefenntartó erők közös jelenlétét a térségben. A jelenlét hosszú távú hatékonyságának kérdését viszont feleveti, hogy van-e évtizedeken át tartó politikai szándék a béke fenntartására, fogalmazott Dr. Schmidl. Dr. Fülöp Mihály az NKE egyetemi tanára előadásában kiemelte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, melynek nagyhatalmi státusza szorosan összefügg a Bécsi Kongresszuson kialakított európai renddel, az Európai Unió előképe volt a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabadon mozgásának tekintetében. Ez a kongresszus volt a történelem első olyan nagy nemzetközi konferenciája, ahol a tartós béke érdekében a győztes és vesztes felek hónapokon át tárgyalásokat folytattak egymással. A monarchiák fennállása ugyanakkor lehetővé tette azt a fejlődést, amely a német és az olasz nemzetállamok létrejöttéhez vezetett, fejtette ki a professzor.  Dr. Kántor Zoltán a Pázmány Péter Egyetem oktatójának „Nemzetpolitikai modellek Európában” című  előadásának az a megállapítása, miszerint a határok Európában állandóan mozgásban vannak komoly eszmecserére adott lehetőséget a hallgatóság és az előadó között. Dr. Tóth Norbert az NKE oktatója a kisebbségvédelemről és az európai nemzetállamokról tartott elemzésében kifejtette, hogy a kisebbségvédelem területén jelenleg egyénileg az emberi jogok alapján lehet eljárni, mivel a nemzetközi kisebbségvédelemnél a jogszabályok nehezen alkalmazhatók a nemzetközi és az európai jog ellentmondásai miatt.


A konferencia második részét Dr. Bóka Éva független kutató és egyetemi tanár „Az európai egységgondolat 200 éve című előadása” nyitotta meg. Mondanivalójának központi témája az európai egység gondolata és fejlődésének fordulópontjai voltak. Az előadó körképet adott az együttműködési formákról a klasszikus görög kortól egészen napjainkig. Dr. Arató Krisztina az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója előadásában az európai mítoszok 200 évéről, azok mai jelentőségéről és ellentmondásairól beszélt. A politikai mítoszok létrejötte politikai ellenmítoszok létrejöttét idézi elő, mivel a társadalomban mindig a „mi” és az „ők” fogalma állnak egymással szemben. Ennek megfelelően a Szent Szövetség, mint a nemzetek feletti egyezmény az olasz és német egység létrejöttét vonta maga után. Napjaink politikai helyzetében felvetődik a kérdés, hogy ki is az a „mi” Európában, akinek cselekednie kell, vélekedett a tanárnő. Dr. Koller Boglárka az NKE tanára az Európa-fogalom földrajzi, történelmi alakváltozásait mutatta be az elmúlt 200 évben. Összefoglaló körképet adott azokról a töréspontokról, melyek Európát jelenleg megosztják. A mentális határvonalak létrejötte egészen a szekularizációnak a keresztény Európában történő megjelenéséig, Luther Márton munkásságának kezdetéig nyúlik vissza. Az európai törésvonalak a nyugati és keleti területek megosztottságán kívül az újabb keletű északi és déli megosztottságban is jelen vannak. Az egységes integrációval szemben a differenciált integráció áll, Európa jelenleg keresi magát, fogalmazott a tanárnő. Nagy érdeklődés kísérte Dr. Hermann Róbert, a Károli Gáspár Egyetem tanárának előadását az eltelt 200 év fegyvernemeinek történetéről. Az előadó az aszimmetrikus és totális háború kombinációjaként definiálta napjaink terrorizmusát. A rendezvény zárásaként Dr. Gazdag Ferenc az NKE professzora a 19. és 21. század hatalmi realizmusáról beszélt. Bevezetőül elmondta, hogy előadásának kiterjedt témája miatt annak összeállításához több közismert tankönyv szolgált alapul. Diószegi István, Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski és Samuel P. Huntington könyveit emelte ki ezek közül.

Huntington 23 évvel ezelőtt megfogalmazott feltételezése azóta valóra vált, hiszen előrejelzése szerint a bipoláris világrendet követően korunkat egy olyan állapot fogja jellemezni, ahol egyszerre több állam lesz hasonlóan erős. A professzor előadása végén kifejtette, hogy a nemzetközi politikai rendszert alkotó nemzetállamok globális gazdasági környezetben való működése önmagában érdekellentéteket takar.


A csoportérdek elismerése lehet a kiút

    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
  • Előző
  • Következő

A gazdasági társaságok csoportjairól, azon belül is a csoportérdek jogi elismerésének kérdéséről rendezett angol nyelvű konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara. Az esemény apropóját az adta, hogy a társasági jog Uniós integrációjának területén tapasztalható lassulás okán az Európai Bizottság évek óta a társasági jog továbbfejlesztésének lehetőségeit keresi. A csoportérdek szabályozása az egyik ilyen szabályozási irány lehet, amelynek ugyan jövője bizonytalan, mégis a szabályozás bevezetése lendületet adhat az európai társasági jog további fejlődésének. Ahogy dr. Kis Norbert továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettes fogalmazott nyitóbeszédében: „a szociális, üzleti és gazdasági jellegű problémák egyre összetettebbé válnak, erre pedig reflektálnia kell a jogalkotásnak is.”

Az Európai Bizottság jelenleg azt vizsgálja, hogy a csoportérdek elismerése segíteni fogja-e a határon átnyúló vállalatcsoportok működését, és a szabályozás célszerű eszköze az irányelv vagy az ajánlás lenne. A Bizottság előzetes véleménye az, hogy amennyiben a csoportérdek elismerését megfelelő hitelezővédelmi és a kisebbségi tagok védelmét biztosító szabályokkal párosítják, akkor a csoportérdek szabályozása pozitív gazdasági hatásokkal járhat.

A vállalatcsoportok jogának fejlődését jelzi egy másik tervezet is, az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságról, aSocietas Unius Personae-ról szóló 2014-es irányelv javaslat. Az új, egységes európai társasági forma létrehozná az EU-ban a leányvállalat ideális prototípusát, elősegítve a határon átnyúló társaságcsoportok létrejöttét. A Societas Unius Personae a más tagállamban történő befektetések szervezeti keretét egységesen adhatná meg valamennyi tagállamban.

A rendezvény társszervezője a Societas Társaság Jogi Kutatói Hálózat volt, amely a térség társasági jogászait tömöríti és többek között az összetett társasági jogi kérdésekben pontos, tudományosan megalapozott szakmai álláspontok kidolgozását tűzte ki célul.


Európai válságok

    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
  • Előző
  • Következő

A Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat keretében szervezte meg az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Kulturális és Rekreációs Igazgatóságával együttműködve az immár hagyományosnak tekinthető őszi biztonságpolitikai konferenciáját, melynek ezúttal a Stefánia Palota adott otthont. Az idei konferencia témája az aktuális biztonságpolitikai fejleményekre reagálva az „Európai válságok – Európai válságkezelés (2005-2015)” volt.

A konferencia résztvevőit Baráth Ernő ezredes az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár megbízott parancsnoka, valamint Dr. Tálas Péter a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar dékánja köszöntötte, aki ezt követően összefoglaló körképet adott a 2005-óta Európát érintő különböző válságokról és ezek kezeléséről. A következő előadásban Dr. Koller Boglárka egyetemi docens elemezte az Európai Unió intézményi-belpolitikai és bizalmi válságát. A délelőtti utolsó előadásban Ablaka Gergely egyetemi tanársegéd mutatta be az „Arab Tavasz” hatását Európa biztonsági környezetére.

Nagy érdeklődés kísérte Prof. Dr. Halmai Péter előadását a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság és az eurózóna válságának kérdéseiról. Meghívott előadóként Sz. Bíró Zoltán az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa Oroszország és Európa kapcsolatát elemezte biztonságpolitikai szemszögből, a 2088-as orosz-grúz háborútól az ukrán válságig.

Dr. Molnár Anna egyetemi docens előadása napjaink legaktuálisabb válságára, az Európát érő migrációs kihívásra és annak lehetséges következményeire reflektált. A rendezvény zárásaként Dr. Tóth Norbert adjunktus a válságkezelés jogi aspektusait elemezte, különös tekintettel a nemzetközi jog és az európai jog szerepére.