Szűkítés



Kiválasztott Címke

2015

Minden Címke 100


Jelenleg 11 bejegyzés található 2015 cimkével

Európa keresi önmagát

    • szent szovetsegtol az eu-ig
    • szent szovetsegtol az eu-ig
    • szent szovetsegtol az eu-ig
    • szent szovetsegtol az eu-ig
    • szent szovetsegtol az eu-ig
  • Előző
  • Következő

 „A Szent Szövetségtől az Európai Unióig (1815-2015) Az európai nemzetállamok 200 éve” címmel rendezte meg az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara 2015. november 17-én nemzetközi konferenciáját a Ludovika Campus Dísztermében.

A Szent Szövetség az 1815. szeptember 26-án, a napóleoni háborúk után I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király által Párizsban megkötött politikai és katonai szövetség, melynek aláírását az 1814 szeptember és 1815 június között megrendezett Bécsi Kongresszus előzte meg. A Szövetség a feudális monarchiák fenntartását tette lehetővé, mely a 1853-56-os krími háborúig megakadályozta a nagyhatalmak egymás elleni háborúit Európában. A bécsi kongresszus mérföldkő az európai történelemben. Olyan esemény, amely hosszú ideig – számos történész szerint egészen az I. világháborúig – meghatározta az európai nagyhatalmi struk­túrát. Hasonlóan az 1648-as vesztfáliai békékhez, az I. világháborút lezáró versailles-i béke­rend­szer­­hez vagy az 1945-ös jaltai konferenciához, a bécsi kongresszus is átalakította Európát, meg­ha­tá­roz­ta a területrendezési elveket, kialakította a nagyhatal­mi politika működésének elveit és gya­kor­la­tát, s ezzel jelentős hatással volt az európai nem­zetek mindennapjaira is.

A bécsi kongresszus abból a szempontból is különleges, hogy az ezt követő időszak a modern európai nemzetállamok kialakulásának és fejlődésének időszaka. Ez az európai nem­zet­­ál­lami fejlődés pedig lényegében egészen napjainkig tart (Koszovó 2008-ban lett független). A jelenlegi konferencia az európai nemzetállami fejlődés 200 évére kívánt reflektálni, különböző területe­ken és dimenziókban. Történeti fejlődési ívet rajzolt az állami szuverenitás fel­fo­­gá­­sának változásain végigtekintve, az Európán belüli kapcsolatok és az európai egy­ségesü­lés szempontjából, illetve az európai biztonság dimenziójában is. A konferencia egyik alap­kér­dése az volt, hogy az 1815 óra eltelt 200 évben Európa és Európa nemzetei honnan ho­vá jutottak?

A rendezvényt Dr. Kis Norbert továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettes nyitotta meg, aki köszöntőjében elmondta, hogy a konferencia megítélése a két évszázad alatt folyamatosan változott, napjainkra pedig sok tekintetben átértékelődött. Ezt követően a két külföldi keynote speaker a Bécsi Kongresszus óta eltelt 200 év európai történelmének strukturális változásait mutatta be az európai történelmi régiók azonos és eltérő fejlődési jellegzetességeire is kitérve. Dr. Lothar Hoebelt, a Bécsi Egyetem tanára előadásában arról beszélt, hogy a Bécsi Kongresszus összehívását annak idején az orosz cár kezdeményezte és a jelenlegi menekült válság hátterében álló háborús konfliktusokat sem lehet Oroszország nélkül rendezni. Beszédét avval a kérdéssel zárta, hogy vajon Európának szándékában és lehetőségében áll-e napjainkban nagyhatalomként működni.  Dr. Erwin Schmidl, az Osztrák Nemzetvédelmi Akadémia professzora az európai összefogás jó példájaként hozta fel az 1991-es délszláv háború után az európai békefenntartó erők közös jelenlétét a térségben. A jelenlét hosszú távú hatékonyságának kérdését viszont feleveti, hogy van-e évtizedeken át tartó politikai szándék a béke fenntartására, fogalmazott Dr. Schmidl. Dr. Fülöp Mihály az NKE egyetemi tanára előadásában kiemelte, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia, melynek nagyhatalmi státusza szorosan összefügg a Bécsi Kongresszuson kialakított európai renddel, az Európai Unió előképe volt a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabadon mozgásának tekintetében. Ez a kongresszus volt a történelem első olyan nagy nemzetközi konferenciája, ahol a tartós béke érdekében a győztes és vesztes felek hónapokon át tárgyalásokat folytattak egymással. A monarchiák fennállása ugyanakkor lehetővé tette azt a fejlődést, amely a német és az olasz nemzetállamok létrejöttéhez vezetett, fejtette ki a professzor.  Dr. Kántor Zoltán a Pázmány Péter Egyetem oktatójának „Nemzetpolitikai modellek Európában” című  előadásának az a megállapítása, miszerint a határok Európában állandóan mozgásban vannak komoly eszmecserére adott lehetőséget a hallgatóság és az előadó között. Dr. Tóth Norbert az NKE oktatója a kisebbségvédelemről és az európai nemzetállamokról tartott elemzésében kifejtette, hogy a kisebbségvédelem területén jelenleg egyénileg az emberi jogok alapján lehet eljárni, mivel a nemzetközi kisebbségvédelemnél a jogszabályok nehezen alkalmazhatók a nemzetközi és az európai jog ellentmondásai miatt.


A konferencia második részét Dr. Bóka Éva független kutató és egyetemi tanár „Az európai egységgondolat 200 éve című előadása” nyitotta meg. Mondanivalójának központi témája az európai egység gondolata és fejlődésének fordulópontjai voltak. Az előadó körképet adott az együttműködési formákról a klasszikus görög kortól egészen napjainkig. Dr. Arató Krisztina az Eötvös Lóránd Tudományegyetem oktatója előadásában az európai mítoszok 200 évéről, azok mai jelentőségéről és ellentmondásairól beszélt. A politikai mítoszok létrejötte politikai ellenmítoszok létrejöttét idézi elő, mivel a társadalomban mindig a „mi” és az „ők” fogalma állnak egymással szemben. Ennek megfelelően a Szent Szövetség, mint a nemzetek feletti egyezmény az olasz és német egység létrejöttét vonta maga után. Napjaink politikai helyzetében felvetődik a kérdés, hogy ki is az a „mi” Európában, akinek cselekednie kell, vélekedett a tanárnő. Dr. Koller Boglárka az NKE tanára az Európa-fogalom földrajzi, történelmi alakváltozásait mutatta be az elmúlt 200 évben. Összefoglaló körképet adott azokról a töréspontokról, melyek Európát jelenleg megosztják. A mentális határvonalak létrejötte egészen a szekularizációnak a keresztény Európában történő megjelenéséig, Luther Márton munkásságának kezdetéig nyúlik vissza. Az európai törésvonalak a nyugati és keleti területek megosztottságán kívül az újabb keletű északi és déli megosztottságban is jelen vannak. Az egységes integrációval szemben a differenciált integráció áll, Európa jelenleg keresi magát, fogalmazott a tanárnő. Nagy érdeklődés kísérte Dr. Hermann Róbert, a Károli Gáspár Egyetem tanárának előadását az eltelt 200 év fegyvernemeinek történetéről. Az előadó az aszimmetrikus és totális háború kombinációjaként definiálta napjaink terrorizmusát. A rendezvény zárásaként Dr. Gazdag Ferenc az NKE professzora a 19. és 21. század hatalmi realizmusáról beszélt. Bevezetőül elmondta, hogy előadásának kiterjedt témája miatt annak összeállításához több közismert tankönyv szolgált alapul. Diószegi István, Henry Kissinger, Zbigniew Brzezinski és Samuel P. Huntington könyveit emelte ki ezek közül.

Huntington 23 évvel ezelőtt megfogalmazott feltételezése azóta valóra vált, hiszen előrejelzése szerint a bipoláris világrendet követően korunkat egy olyan állapot fogja jellemezni, ahol egyszerre több állam lesz hasonlóan erős. A professzor előadása végén kifejtette, hogy a nemzetközi politikai rendszert alkotó nemzetállamok globális gazdasági környezetben való működése önmagában érdekellentéteket takar.


A csoportérdek elismerése lehet a kiút

    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
    • 2015 Group Interest in Central Eastern European Company Law
  • Előző
  • Következő

A gazdasági társaságok csoportjairól, azon belül is a csoportérdek jogi elismerésének kérdéséről rendezett angol nyelvű konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara. Az esemény apropóját az adta, hogy a társasági jog Uniós integrációjának területén tapasztalható lassulás okán az Európai Bizottság évek óta a társasági jog továbbfejlesztésének lehetőségeit keresi. A csoportérdek szabályozása az egyik ilyen szabályozási irány lehet, amelynek ugyan jövője bizonytalan, mégis a szabályozás bevezetése lendületet adhat az európai társasági jog további fejlődésének. Ahogy dr. Kis Norbert továbbképzési és nemzetközi rektorhelyettes fogalmazott nyitóbeszédében: „a szociális, üzleti és gazdasági jellegű problémák egyre összetettebbé válnak, erre pedig reflektálnia kell a jogalkotásnak is.”

Az Európai Bizottság jelenleg azt vizsgálja, hogy a csoportérdek elismerése segíteni fogja-e a határon átnyúló vállalatcsoportok működését, és a szabályozás célszerű eszköze az irányelv vagy az ajánlás lenne. A Bizottság előzetes véleménye az, hogy amennyiben a csoportérdek elismerését megfelelő hitelezővédelmi és a kisebbségi tagok védelmét biztosító szabályokkal párosítják, akkor a csoportérdek szabályozása pozitív gazdasági hatásokkal járhat.

A vállalatcsoportok jogának fejlődését jelzi egy másik tervezet is, az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságról, aSocietas Unius Personae-ról szóló 2014-es irányelv javaslat. Az új, egységes európai társasági forma létrehozná az EU-ban a leányvállalat ideális prototípusát, elősegítve a határon átnyúló társaságcsoportok létrejöttét. A Societas Unius Personae a más tagállamban történő befektetések szervezeti keretét egységesen adhatná meg valamennyi tagállamban.

A rendezvény társszervezője a Societas Társaság Jogi Kutatói Hálózat volt, amely a térség társasági jogászait tömöríti és többek között az összetett társasági jogi kérdésekben pontos, tudományosan megalapozott szakmai álláspontok kidolgozását tűzte ki célul.


Uniós szintű terrorelhárításra és hírszerzésre lenne szükség

    • 2015_ostrakon_talas peter
    • 2015_ostrakon_talas peter
    • 2015_ostrakon_talas peter
    • 2015_ostrakon_talas peter
    • 2015_ostrakon_talas peter
    • 2015_ostrakon_talas peter
  • Előző
  • Következő
Európai Uniós szintű terrorelhárításra és hírszerzésre lenne szükség - erről Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója beszélt az egyetemen az Ostrakon Hallgatói Szervezetért Egyesület szervezésében, az Európa válsága című sorozat keretében tartott előadásában. 
 
A szakértő a párizsi merényletek kapcsán arról beszélt, hogy az Európai Unióban a terrorelhárítás nemzeti szinten működik, holott véleménye szerint a titkosszolgálatoknak vagy jobban kellene információkat cserélniük vagy a tagállamoknak közös terrorelhárítási intézményt kellene létrehozniuk egy olyan adatbázisra alapozva, amely mindenkihez eljut. A hírszerzéssel kapcsolatban pedig kifejtette: a nemzetállami hírszerzések kapcsolatban vannak a közel-keleti államokkal, amelyek az egyiknek adnak információkat, a másiknak viszont nem.     
A párizsi merényletekkel összefüggésben kifejtette: a nagyszámú áldozattal a terroristák azt akarják megmutatni, hogy hatékonyak. A támadások stratégiai támadásnak tekinthetők: ennek jellemzője az áldozatok nagy száma, a nagy médiafigyelem és a félelemkeltés. Tálas Péter szerint azonban a párizsi támadások "primitív támadások voltak", házilag készített bombákat használtak, illetve AK géppisztolyokat, amelyeknek a beszerzése nem nehéz. 
Úgy vélte, a terrortámadás a Bataclan koncertteremben járt sikerrel, a futballstadionnál nem, ahol bár az volt a támadók célja, hogy egy benti robbantással pánikot okozzanak és az épületen kívüliekkel pedig nagy számú áldozatot ejtsenek, valójában nem értek célt. 
A történtekről zajló diskurzus szempontjából a szakértő fontosnak nevezte, hogy ugyan iszlamista támadásról beszélünk, de ahogy a francia politikusok fogalmaztak, "a saját gyerekeik támadtak rájuk", vagyis döntően olyanok, akik Európában nőttek fel. 
Hangsúlyozta: minden ilyen támadásnak - ide sorolva a korábbi madridi, londoni vagy épp az oslói terrorcselekményeket - a kontextusát érdemes vizsgálni, s nem vonatkoztathatóak el az Európában zajló vitáktól. 
Felidézte azt is: 2008-tól Európa folyton válságban van, előbb pénzügyi válságban, majd most menekültválságban. Hozzátette: mindez hat a biztonságérzetünkre. A menekültválsággal összefüggésben arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a franciák gyorsan elválasztották a migrációt és a terrorizmust, addig egy másik markáns álláspont - ide sorolva a V4-ekét is - összeköti e kettőt azzal, hogy a migráció növeli a terrorfenyegetettséget. 
Tálas Péter szerint ha még be is szivárog 100 ember a menekültek között, akkor sem a menekültek túlnyomó többségére kell haragudni, hanem azt a 100 embert kell kiszűrni. 
Felvetve azt a kérdést, hogy vajon az európai muzulmán kisebbségek potenciális terroristák, vagy sem, arra mutatott rá, hogy máshogy ítélik meg ezt a kérdést Franciaországban, ahol több milliós muzulmán kisebbség él, mint például Lengyelországban, ahol csak néhány fő és a migráció sem sújtja utóbbiakat olyan mértékben, mint például Magyarországot. 
A szakértő a zsúfolásig telt előadóban kérdésként vetette fel, vajon Európában tudták-e integrálni a muzulmánokat, s a hallgatók többsége a nem mellett emelte fel a kezét. Tálas Péter arra mutatott rá, hogy nincs meghatározva az integráció foka, nem is erről szükséges beszélni, hanem inkább arról, hogy a betelepülők mennyire normakövetőek. Az integrációról szóló diskurzus véleménye szerint olyan éles lett, hogy európai politikusok is olyan hangnemet ütöttek meg egymással szemben, amely arra utal, hogy mindenki kezdi elveszteni a türelmét. 
Úgy vélte: a szélsőségesek, a terroristák kis számban vannak, de nagy félelmet keltenek. Szerinte az emberek mitizálják a terroristákat és magát az Iszlám Államot is. Utóbbival kapcsolatban azt mondta: tény, hogy területtel bír, ez korábban nem volt jellemző, az Al Kaida például nem rendelkezett ilyennel. Az Iszlám Állam másik jellemzője pedig a kegyetlenség: az internetre felkerülő videókon is brutálisnak igyekszik bemutatni magát, mert tudja, hogy ettől az emberek félnek. Ezt a szakértő hatásosnak, mi több, profinak nevezte. 
Az elmúlt időszak merényleteit - beleértve a törökországi, bejrúti, párizsi támadásokat - Tálas Péter úgy értékelte: ez az Iszlám Állam meggyengülését mutatja, mert kezd a "hagyományos" eszközökhöz nyúlni, ahogy azt korábban az Al Kaida is tette, amely terület hiányában több helyen is robbantásokat hajtott végre. 
Arra felvetésre, hogy vajon mi szükséges az Iszlám Állam elleni fellépéshez, azt mondta: a bombázás nem elégséges, a szélsőséges ideológiát véleménye szerint a mérsékelt muszlimoknak kell legyőzniük, a Szíria területén élőknek pedig politikai programot kell ajánlani. 
Hangsúlyozta: az Európai Unió egyetért abban, hogy az uniónak a terrorizmussal, a bevándorlással szemben összeurópai megoldást kell találnia, ugyanakkor arra is kitért, hogy az Európai Uniót nem válságidőszakra találták ki. 
A hallgatók kérdéseire válaszolva kifejtette: a magyar terrorfenyegetettséget ahogyan korábban is, alacsonyra értékeli, de nem tartja kizárhatónak, hogy egyszer Magyarországon is elkövessenek terrorcselekményt. Arról is beszélt, hogy Európa számára jelenleg a terrorizmus a szélsőséges iszlamista terrorizmust jelenti és elsősorban azok az országok fenyegetettek, ahol nagyszámú muzulmán kisebbség van, mellettük pedig a szélsőséges réteg is nagyszámú.
 
 
Szöveg: MTI
Cimkék: Ostrakon, 2015

Európai válságok

    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
    • Európai válságok – Európai válságkezelés
  • Előző
  • Következő

A Magyar Tudomány Ünnepe programsorozat keretében szervezte meg az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Kulturális és Rekreációs Igazgatóságával együttműködve az immár hagyományosnak tekinthető őszi biztonságpolitikai konferenciáját, melynek ezúttal a Stefánia Palota adott otthont. Az idei konferencia témája az aktuális biztonságpolitikai fejleményekre reagálva az „Európai válságok – Európai válságkezelés (2005-2015)” volt.

A konferencia résztvevőit Baráth Ernő ezredes az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár megbízott parancsnoka, valamint Dr. Tálas Péter a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar dékánja köszöntötte, aki ezt követően összefoglaló körképet adott a 2005-óta Európát érintő különböző válságokról és ezek kezeléséről. A következő előadásban Dr. Koller Boglárka egyetemi docens elemezte az Európai Unió intézményi-belpolitikai és bizalmi válságát. A délelőtti utolsó előadásban Ablaka Gergely egyetemi tanársegéd mutatta be az „Arab Tavasz” hatását Európa biztonsági környezetére.

Nagy érdeklődés kísérte Prof. Dr. Halmai Péter előadását a 2008-as pénzügyi-gazdasági válság és az eurózóna válságának kérdéseiról. Meghívott előadóként Sz. Bíró Zoltán az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa Oroszország és Európa kapcsolatát elemezte biztonságpolitikai szemszögből, a 2088-as orosz-grúz háborútól az ukrán válságig.

Dr. Molnár Anna egyetemi docens előadása napjaink legaktuálisabb válságára, az Európát érő migrációs kihívásra és annak lehetséges következményeire reflektált. A rendezvény zárásaként Dr. Tóth Norbert adjunktus a válságkezelés jogi aspektusait elemezte, különös tekintettel a nemzetközi jog és az európai jog szerepére.


Diplomáciatörténeti kutatásokat tervez az új Magyary Chair

    • Fulop Mihaly
    • Fulop Mihaly
  • Előző
  • Következő

A magyar diplomáciatörténeti tudományos iskola újraindítását szeretné elérni a következő években Fülöp Mihály, az NKE egyetemi tanára, aki október 19-én vehette át a Magyary Chair címet Prof. Dr. Patyi Andrástól, az NKE rektorától. A külföldön is elismert szakember négy évtizede vesz részt a nemzetközi diplomataképzésben, jelenleg a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar európai tanulmányok tanszék oktatója.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem által létrehozott Chairship program lényege, hogy az intézmény a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően elismerje azoknak az egyetemi tanárainak és kutatóprofesszorainak a munkáját, akik tudományterületük nemzetközileg is elismert szaktekintélyei, illetve szakmájukat a legmagasabb szinten, az egyetem érdekében művelik. A Magyary Chair program célja a névadó közigazgatás-tudomány terén elért eredményeinek ápolása, népszerűsítése és a Magyary Zoltán által teremtett tudományos iskola szellemi hagyatékának gondozása, továbbfejlesztése.

Fülöp Mihály évtizedek óta folytat kutatásokat az európai tanulmányok és a magyar külpolitika története témaköreiben. Franciaországi egyetemeken és doktori iskolákban több mint tíz évet tanított francia nyelven diplomáciatörténeti tantárgyakat, valamint több amerikai egyetemen folytatott levéltári kutatásokat az európai békerendszerekről. Utóbbi a Magyary Chair címhez kapcsolódó jövőben tevékenységének is az egyik kulcspontja lesz – mondta el honlapunknak Fülöp Mihály, aki ebben a témakörben a következő négy évben két tudományos monográfia megjelentetését is tervezi. Emellett szeretné elérni, hogy az NKE kiadásában megszülessen egy, a hazai felsőoktatásban kötelező irodalomként használható egyetemi tankönyv, „A magyar külpolitika száz éve” címmel.

Fülöp Mihály diplomáciatörténeti iskolát is létrehozna az NKE-n, ahol az európai békerendezések és a magyar diplomáciatörténet kötelező törzstantárgyként jelenne meg az oktatásban. Emellett Magyar Külpolitikai Műhely névvel kutatócsoport létrehozását is tervezi a jelenleg koordinálatlan egyéni magyar diplomáciatörténeti és külpolitikai kutatások összefogására.

Az NKE rektora először tavaly hirdetett pályázatot a Magyary Chair cím elnyerésére, akkor Vastag Gyula és Kiss György professzorok részesültek ebben az elismerésben.  


Szöveg: Szöőr Ádám

Cimkék: 2015

A „magyar Golgota” vértanúi Aradon

    • aradi13

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,

Ki fényesen majd jutalmazni tud,

Akit szolgáltatok egy árva hon volt,

Ím sírotokra emlékkő se jut.

(Madách Imre: Az aradi sírra)


Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc históriája egyike a magyar történelem legfontosabb eseménysorainak, amely 165 esztendeje ösztönzője a társadalmi felemelkedésnek és a nemzeti öntudatnak. Az önvédelmi háború azonban – amint azt gyakorta megfogalmazzák – nem „elbukott”, azaz nem belső hibái folytán vezetett a végső kudarchoz, hanem „leverték”, a túlerő következtében katonai vereséget szenvedett. Az orosz és az osztrák sereg összlétszáma megközelítette a négyszázezret (Napóleon Oroszország ellen indított hadserege óta nem mozgósítottak ekkora fegyveres erőt a világon). A vereség dacára sem veszett el „minden”; noha megsemmisült az alkotmányos berendezkedés, a nemzeti önrendelkezés, az ország egysége és függetlensége, ugyanakkor a feudalizmus gazdasági-társadalmi rendje végérvényesen a múlté lett. (Azősiségi nyílt parancs (1852) és az úrbéri pátens (1853) az 1848. évi törvényhozás által megállapított ősiség, illetve úrbériség megszüntetését hajtotta végre.)

Miután Görgey Artúr tábornok a mintegy 32 ezer főt számláló honvédsereg főerőivel Világosnál (Arad vármegye) Rüdiger orosz lovassági tábornok előtt letette a fegyvert 1849. augusztus 13-án, néhány nappal később a távolabbi seregrészek is feladták a küzdelmet. Utoljára Kazinczy Lajos hadosztálya kapitulált augusztus 25-én Zsibón, majd Arad, Munkács és Pétervárad várőrsége is megadta magát. Egyedül a bevehetetlen Komárom jól ellátott tizenötezer fős védőserege volt képes kikényszeríteni a szabad elvonulást biztosító megadási feltételeket: Klapka György tábornok október 2-án adta át a várat. A szervezett ellenállás ezzel megszűnt.

Az osztrák császártól és a bécsi kormánytól szabad kezet kapó báró Julius Jacob von Haynau osztrák táborszernagy szeptember elsejei bejelentését – „a magyar forradalom bevégződött” – követően megkezdődött a megtorlás; a közkatonák, altisztek (közel 40–50 ezer honvéd) „közkegyelmet” kaptak, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy eljárás nélkül besorozták őket több esztendei katonai szolgálatra a császári seregbe. A tiszteket, főként a korábban a császári hadseregben szolgáltakat, a politikusokat, a közigazgatás vezetőit hadbírósági eljárás alá vonták. A győzelmet biztosító cár ugyan kegyelmet ajánlott (s kivétel nélkül át is adta foglyait), de a kegyelmet – a cár nyomatékos követelésére – csupán Görgeyvel szemben érvényesítették. A bécsi forradalom évfordulóján, október 6-án, Pesten kivégezték Batthyány Lajos miniszterelnököt, Aradon a honvédsereg kézre került vezetőit, a szabadságharcot közvetlenül követő időszakban csaknem száz kivégzést hajtottak végre. A tisztikarból nagyjából 1200 főt vetettek börtönbe, a polgári elítéltek száma is több százra tehető. A nemzetközi tiltakozások hatására Haynautól hamarosan megvonták a bizalmat, ezzel együtt a halálos ítéletek végrehajtásának jogát is, majd egy év múlva menesztették.

Lélektanilag a forradalom iránt érzett elementáris gyűlölet, a bosszú csupán egyik motívuma volt a megtorlásnak. Az osztrák minisztertanács még azt is fontolgatta, hogy a cárt megkérve, Szibériában kellene kijelölni területet azzal a céllal, hogy ott a „legveszedelmesebb” tízezer, a forradalom és szabadságharcban tevőlegesen részt vett magyart őrizhessék – ez volt a koncentrációs tábor gondolatának első felbukkanása a történelemben. Gergely András fogalmazta meg egy helyütt: „A megbocsátásig »előbb egy kicsit még akasztgatnak« cinikus schwarzenbergi kijelentéséből már jobban kiérzik az a racionális megfontolás, hogy a magyar politikai és katonai elit fizikai megsemmisítésére törtek: a germanizálandó, beolvasztandó tartományban a jövendő szellemi központjait kívánták megsemmisíteni.

Az „aradi tizenhármak”:

Aulich Lajos (1793–1849) alezredes 1847-ben a cs. kir. 2. magyar gyalogezredben, 1848 végén ezredes, majd 1849-től a szabadságharc során honvéd tábornok, a II. hadtest parancsnoka, majd hadügyminiszter (1849. július 14-től augusztus 11-ig). Sikeresen harcolt Isaszegnél és Buda ostrománál (1849. május 4–21.).

Damjanich János (1804–1849) százados a cs. kir. 61. gyalogezredben, majd a 3. honvédzászlóalj őrnagya, a szabadságharc során honvéd tábornok, hadtest-, majd várparancsnok, 1849 tavaszától a szolnoki kerület országgyűlési képviselője.

Dessewffy Arisztid (1802–1849) nyugállományú kapitány, a Sáros vármegyei nemzetőrség őrnagya, majd a szabadságharcban honvéd tábornok, hadosztály-, később hadtestparancsnok.

Kiss Ernő (1799–1849) a cs. kir. 2. huszárezred ezredese, a szabadságharcban honvéd altábornagy, országos főhadparancsnok.

Knezić Károly (1808–1849) százados a cs. kir. 34. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, a III. hadtest, majd a tartalékhadosztály parancsnoka.

Láhner György (1795–1849) őrnagy a cs. kir. 33. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő.

Lázár Vilmos (1817–1849) az 1. huszárezred hadnagya, a szabadságharcban a 39. honvédzászlóalj főhadnagya, az 1. utászzászlóalj századosa, dandár-, majd hadosztályparancsnok, később ezredes. Azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított (az aradi vértanúk közül őt végezték ki elsőként).

Leiningen-Vesterburg (-Alt-Leiningen) Károly gróf (1819–1849) számfeletti százados a cs. kir. 31. gyalogezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, a III. hadtest utolsó parancsnoka.

Poeltenberg Ernő lovag (1807–1849; Ernst Poelt von Poltenberg) kapitány a cs. kir. 4. huszárezredben, a szabadságharcban honvéd tábornok, a VII. hadtest utolsó parancsnoka.

Nagysándor József (1804–1849) nyugállományú huszár kapitány, a Pest városi nemzetőrség őrnagya, majd honvéd tábornok, az I. hadtest parancsnoka.

Schweidel József (1804–1849) őrnagy a cs. kir. 4. huszárezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, Pest városparancsnoka.

Török Ignác (1795–1849) egykori nemesi testőr, cs. kir. mérnökkari alezredes, a szabadságharcban honvéd tábornok, komáromi várparancsnok, majd a honvédsereg hadmérnöki karának főnöke.

Vécsey Károly gróf (1803–1849) őrnagy a cs. kir. 2. huszárezredben, a szabadságharc során honvéd tábornok, hadosztályparancsnok, majd az Aradot és Temesvárt ostromló V. hadtest parancsnoka (az aradi vértanúk közül őt végezték ki utolsóként).

Eredetileg valamennyiüket kötél általi halálra ítélték, Haynau azonban a hadbíróság felterjesztése alapján négy halálra ítélt büntetését különleges kegyelemből a katonához méltó golyó és lőpor általira változtatta: Kiss Ernő altábornagy a szabadságharc alatt ténylegesen nem harcolt császári haderő ellen, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, Schweidel József pedig csupán a schwechati csatában (1848. október 30.) harcolt a császári haderő ellen, a továbbiakban adminisztratív beosztásokban szolgált. Az ítéleteket szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján hajtották végre. 


SVKK: továbbra is Ázsiára és nem Európára fókuszál az USA katonapolitikája

    • us army tecake 790x461

Egyebek között az ukrán válság nyomán középtávon szorosabb szövetségi együttműködés várható az Egyesült Államok és Európa között, hosszú távon viszont tovább folytatódik "az amerikai katonai jelenlét fókuszának elmozdulása a csendes-óceáni térségbe" - állapította meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központja (SVKK) az MTI-hez eljuttatott elemzésében.

"Az Egyesült Államok európai katonai jelenlétének alakulása az Ázsia felé fordulás tükrében" című tanulmány szerint- melynek szerzője Etl Alex, a Kutatóközpont fiatal kutatója, az NKE Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának végzett hallgatója -, az Egyesült Államok stratégiai szinten egyértelmű irányváltásba kezdett és felértékelte kelet- délkelet-ázsiai jelenlétét, míg ezzel párhuzamosan változások tapasztalhatóak a transzatlanti védelmi kapcsolatokban.

Napjainkra Ázsia globális súlya több szempontból is megnövekedett. Ennek motorja egyértelműen Kína rohamos fejlődése. Az ország nemzeti összterméke (GDP) az elmúlt tíz évben 7 és 14 százalék között alakult. A jelenlegi előrejelzések alapján e tekintetben lassulás várható, ezzel együtt napjainkra Délkelet-Ázsia vált a világ egyik legjelentősebb gazdasági központjává.

A régió gazdasági - ezzel együtt politikai szerepének - növekedésével együtt egyre inkább előtérbe kerülnek a védelmi kiadások is - írta az SVKK, kiemelve: "katonai szempontból csak még komplexebbé teszi a helyzetet a nukleáris fegyverek jelenléte a térségben". India, Pakisztán és Észak-Korea is az el nem ismert atomhatalmak közé tartozik, és az előbbi kettő - az egymással fennálló konfliktusos viszony miatt - jelentősen növelte arzenálját az elmúlt évek során, így mostanra mindketten legalább 100-100 nukleáris robbanófejjel rendelkeznek. Ezzel párhuzamosan mindhárom említett ország fejleszti taktikai és stratégiai rakétatechnológiáját, amelyek közül előbbiek egy hagyományos fegyveres konfliktus esetén is szerepet kaphatnak. A dél- és kelet-ázsiai térség fokozatosan kibontakozó fegyverkezési verseny színhelyévé válik, és ez a jövőben alapjaiban befolyásolhatja a globális biztonsági helyzetet is - fejtették ki.

Mindezek nyomán az ázsiai térség Washington számára is jelentősen felértékelődött. Stratégiai szintű változást jelentett az amerikai védelmi minisztérium által 2012 januárjában kiadott dokumentum, amely "egyértelműen deklarálta" az Ázsia felé fordulás politikájának fontosságát. Európa kapcsán a transzatlanti szövetség szerepét hangsúlyozza a dokumentum, és rögzíti: az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a kontinens biztonságának megőrzésében.

Az SVKK szerint a washingtoni külpolitika hangsúlyeltolódását a 2014 utáni geostratégiai elmozdulások - az Irakban és legfőképp Kelet-Európában történtek - sem befolyásolták alapjaiban. Ugyanakkor kimutatható, hogy 2014-2015-ben jelentősen növekedett az amerikai jelenlét láthatósága az európai kontinensen. Ezzel együtt sem lehet beszélni az Egyesült Államok "visszatéréséről" - fogalmazott az SVKK.

Idén júniusban a Pentagon javaslatot nyújtott be, hogy egy ötezer emberből álló amerikai kontingenst kiszolgálni képes haditechnikai eszközparkot és szükséges logisztikai hátteret telepítsenek a keleti NATO-tagállamok területére, amelyek szükség esetén jelentősen megkönnyítenék az erők logisztikai mozgatását. A javaslat a balti államok mellett Lengyelországot, Romániát és Bulgáriát is érinti, több közép-európai állammal pedig tárgyalásokat folytatnak kis mennyiségű, "jelzésértékű" erő és eszköz befogadásáról.

Ezzel együtt az SVKK úgy véli, az Egyesült Államok a védelmi politikájában továbbra is Ázsiára fókuszál, bár Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója miatt középtávon sokkal aktívabb lesz a szövetségi együttműködés Európa és az Egyesült Államok között. Abban az esetben viszont, ha az Oroszországi Föderáció agressziója egy NATO-tagállam ellen irányulna, az "egy merőben új helyzetet teremtene" - hangsúlyozta elemzésében az SVKK.

Etl Alex, az SVKK munkatársának vonatkozó elemzése itt érhető el: 2015/13.pdf


"Méltatlanul keveset tudunk az első világháborús olasz front eseményeiről"

    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
    • Isonzó Expressz
  • Előző
  • Következő
Isonzó Expressz

A Ludovika Kalandjátékon elért első helyezésük révén 2015. július 20-23. között négy NETK-s hallgató is felszállhatott az Isonzó Expresszre, amelynek útvonala az első világháborús csaták helyszínein haladt át. A különvonat utasai a harcok kitörésének 100. évfordulóján többek között a Doberdón keresték az ott harcoló magyar alakulatok nyomait. Nagy Noémit és Pénzváltó Nikolettet, két szerencsés utast kérdeztünk hazaérkezésük után a történelmi megemlékező túráról.

Mit kell tudni az Isonzó Expresszről?

N. N.: Az Isonzó Expressz nosztalgia vonat július huszadikán, közel ötszáz fővel a fedélzetén indult zarándokútjára a Keleti pályaudvarról Nova Gorica városába. Az út célja az egykori háborús hadszínterek felkeresése volt, illetve tisztelgés az I. világháború hősi halott magyarjainak emléke előtt. A közel 14 órás, tikkasztó hőségben megtett utazást történészek előadásai, hagyományőrzők bemutatója, valamint a Sebő együttes fellépése színesítette. Érkezéskor a vonat utasait a helyi Európa téren köszöntötte a város polgármester helyettese, Ana Zavrtanik Ugrin.

Milyen programokkal készültek a szervezők?

N. N.: A kirándulások során a háborús helyszínek látogatása az olaszországi Doberdó-fennsíkra és Goriziára, illetve a szlovéniai Isonzó (Soča) völgyére koncentrálódott. A kisebb csoportokra bontott társaságot magyar idegenvezetők és olyan neves hadtörténészek kísérték, mint például Négyesi Lajos.

Csoportunk elsőként a caporettói programon vett részt, amely magába foglalta a kobaridi múzeum és az ottani olasz osszárium megtekintését, valamint a Kolovrat-hegyen lévő I. világháborús szabadtéri emlékhely bejárását, ahol páratlan panorámának lehettünk szemtanúi. Mindezek után részt vehettünk a Szlovénia egyetlen nemzeti parkjába, a Triglav Nemzeti Parkba szervezett túrán, ami véleményem szerint mindannyiunk kedvenc programja volt!

Másnap került sor az olaszországi csatamezők és emlékhelyek felkeresésére. A napot a görzi vár „bevételével” kezdtük, majd a Doberdó-fennsík felé vettük az irányt. Itt először a San Martino del Carsóban lévő kis múzeumot jártuk körbe, majd a nagyváradi 4-es honvédek emlékgúláját tekintettük meg. A Visintiniben lévő magyar kápolnánál a csoport kegyeletteljes megemlékezést tartott az elesett katonák emlékére. Ezt követően lehetőség nyílt a Monte San Michele magaslatán tett gyalogos sétára az egykori magyar kavernák, lövészárkok, alagutak, emlékhelyek felfedezésére. Szieszta időben megérkeztünk Gradisca olasz kisvárosába, ahol – a kevés nyitva lévő étteremben – igazi olasz pizzát és fagyit kóstolhattunk. A rövidke pihenő után Redipugliaban megcsodálhattuk a Mussolini által építtetett monumentális katonai sír emlékművet, a Presente-t, majd a nap zárásaként a foglianói osztrák-magyar katonai temetőt látogattuk meg.

Mivel telt a hazautazás előtti utolsó nap?

N. N.: Utolsó nap került sor a stanjeli katonai temetőben történő ünnepélyes megemlékezésre és koszorúzásra, melyen többek között részt vett a hazánk Szlovéniába delegált nagykövet asszonya és a szlovén védelmi minisztérium főtitkára is.

Számotokra mit jelentett az utazás?

P. N.: Elképesztő volt látni, hogy ennyien elutaztak Magyarországról, és végigcsinálták ezt a - fizikailag egyébként nagyon is megterhelő - emlékező körutat. Úgy gondolom, hogy méltatlanul keveset tudunk az első világháborús olasz front eseményeiről, pedig az Isonzó mentén zajló ütközetekben mintegy 1,5 millió ember vesztette életét. A caporettói áttörés ráadásul nem is egy vesztes csata, amelyből oly sokat őrzünk történelmünkben, hanem a magyar katonai helytállás és hősiesség egyik szimbóluma. Amikor megnyertük a Kalandjátékot, nem számítottunk arra, hogy bármi hasonló vár ránk. Azt hiszem, mindannyiunkat örökre elkísér majd az élmény, és az emléke annak, hogy részesei lehettünk az első Isonzó Expressz útjának, egyikei lehettünk a magyar "zarándokoknak". A hozzánk hasonló fiatalokra ráadásul különösen nagy feladat hárul a jövőben, hiszen nekünk kell továbbra is életben tartanunk az elesettek emlékét.


„Nyitott szemmel a világra” - A NETK első fél éve

    • nyitott szemmel illusztracio

Fél éve működik, de már számos eredményt fel tud mutatni a Nemzeti Közszolgálati Egyetem negyedik kara. A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar (NETK) a folyamatos oktatási tevékenység mellett ma már szervezetileg is „működőképes állapotban” van, megalakultak az intézmény különböző egységei. Mindemellett konferenciákat, pódiumbeszélgetéseket és könyvbemutatókat rendeznek, a kar oktatói és kutatói rendszeresen szerepelnek szakértőként a különböző médiumokban és jelentősek a biztonság- és védelempolitika területén végzett kutatások eredményei is. Az elmúlt hat hónapot a NETK munkatársaival értékeltük.

„A Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek kiemelkedő szerepe lesz a magyar felsőoktatásban a következő évtizedekben, hiszen az egyetem adja a tudást, a szellemi bázist a jövő államigazgatási elitjének. Magyarországnak szüksége van kiváló, jól képzett, megalapozott tudással és őszinte hazaszeretettel rendelkező vezetőkre, ezt pedig az Önök egyeteme biztosítani fogja” – mondta Dr. Vidoven Árpád, a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára, az NKE Fenntartói Testületének akkori ügyvivője a NETK alapító ünnepségén, január 30-án. Az ünnepi szenátusi ülésen Prof. Dr. Patyi András, az NKE rektora így fogalmazta meg a kar alapításának egyik célját: „A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar kiemelkedő feladata az, hogy utánpótlást képezzen, européer szemléletet és hozzáértést adjon, hogy az itt végzett hallgatók legyenek képesek döntéshozó vezetőként és ügyintézőként is arra, hogy az emberiség közös céljait szolgálják.”

Az alapítás óta eltelt fél év az építkezés jegyében telt a NETK háza táján. Első lépésként a szakok mintatanterveit tekintették át, hogy a kar létszámának bővítését oktatási és kutatási feladataival összhangban kezdhessék el. Az állomány feltöltése fokozatos, jelenleg 33 főállású minősített oktató és kutató van a karon, akiknek a munkáját a Dékáni Hivatal, a Tanulmányi Osztály és a kutatóközpontok adminisztratív munkatársaival együtt 11 fő segíti. Tálas Péter szerint komoly siker, hogy az egyetem Szenátusa és Fenntartói Testülete valamennyi mintatantervet szakmailag megalapozottnak találta és elfogadta. „Pozitív visszhangot kapott az a törekvésünk is, hogy oktatásunkat a megrendelői igényekhez szabjuk és a korábbiaknál gyakorlatiasabbá tegyük” – tette hozzá a kar dékánja.

Ezt a célkitűzést erősíti a hallgatók és az oktatók véleménye is. Marsai Viktor, a NETK Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszék oktatója úgy véli, hogy az elméleti és a gyakorlati ismeretek jelenlegi arányát az utóbbi javára kell erősíteni: „A hallgatók körében tavasszal végzett vélemény- és igényfelmérés is ezt támasztotta alá, valamint ez a nemzetközi tendencia is.” A karon jelenleg két alapszakon (nemzetközi biztonság- és védelempolitika, nemzetközi igazgatás), valamint két mesterszakon (nemzetközi biztonság- és védelempolitika, nemzetközi közszolgálati kapcsolatok) folytatja tanulmányait közel 300 hallgató. Emellett olyan népszerű idegen nyelvű képzéseket is gondoznak, mint az Academy of Diplomacy, Budapest.

„A karon folyó képzések az oktatási portfolió folyamatos fejlesztését igénylik a nemzetközi biztonság, az Európa-tanulmányok, a nemzetközi és európai jog, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok témaköréhez illeszkedve” – mondta Tóth Norbert. A NETK oktatási dékánhelyettese szerint az őszi egyetemi önértékelésre, majd a MAB akkreditációra tekintettel már nyáron folytatják a munkát, amikor az oktatási szünet lehetővé teszi a szakfelelősök, vezető szakemberek bevonását ebbe az összetett fejlesztési, az oktatás tartalmát és minőségét a középpontba állító folyamatba.

Az elmúlt hónapok azonban nemcsak az oktatói munkáról szóltak, hiszen komoly szervezetépítésnek lehettünk tanúi. A NETK fokozatosan hozta létre az Egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatában előírt kari testületeket és szervezeti egységeket. „Annak ellenére, hogy a Nemzetközi Intézettől örökölt oktatói kör, az újonnan csatlakozott kollégákkal kiegészülve biztosítani tudta a képzés folytonosságát, az önálló kari lét rengeteg olyan adminisztratív, szervezési és szervezetfejlesztési feladatot állított elénk az elmúlt félévben, amelyet úgy kellett megoldanunk, hogy a hallgatók számára mind az oktatás, mind pedig a tanulmányi kérdések intézése ugyanolyan gördülékenyen történjen, mint a már évek óta működő karok esetében” – mondta el lapunknak Zámbó Dávid. A Dékáni Hivatal vezetője számára az elmúlt fél év legfelemelőbb pillanata a Kari Tanács alakuló ülése volt. „A kar megalapítására vonatkozó egyetemi szándék megfogalmazását követően ez volt az a momentum, amikor a fakultás mint közösség által megválasztott képviselők először hozhattak a karra vonatkozó döntéseket – számomra ez a nap volt a kar igazi születésnapja.” A Kari Tanács elfogadta – és időközben már a Szenátus is jóváhagyta – a kar emblémáját és jelmondatát – Aperi oculos ad mundum, avagy Nyitott szemmel a világra, illetve a kari kitüntetések adományozásának rendjét. A szimbolikus döntések mellett azonban a Kari Tanács fontos érdemi döntéseket is hozott, támogatta a négy szak mintatantervét, amelyet az egyetem Szenátusa a 2015. június 24-i ülésén elfogadott.

A NETK létrejöttének célja a hazai – rendvédelmi, honvédelmi és civil – közigazgatási intézményrendszer nemzetközi és diplomáciai jellegű feladataiban részt vevő hivatásos és tisztviselői állomány, valamint a külképviseleteken és az Európai Unió egyes intézményeiben Magyarországot képviselő szakemberek képzése és utánpótlásának biztosítása.

„E küldetésből kiindulva az elmúlt fél évben azon dolgoztunk, hogy a korábbi Nemzetközi Intézet feladatrendszerét, oktatói és kutatói állományát, egyúttal felelősségét kibővítve a kar szervesen beilleszkedjen az NKE szervezetrendszerébe és értékrendjébe” – fogalmazott Tóth Norbert. A dékánhelyettes szerint fontos, hogy a kart „alma materül” választó hallgatók egyfajta stratégiai, elemző szemléletet is elsajátítsanak, hiszen az itt szerzett elméleti és gyakorlati tudás mellett ez is nagyban növeli a diploma utáni elhelyezkedés esélyeit.

Mindenesetre az eddigi felvételi jelentkezések számadatai azt bizonyítják, hogy jó úton járnak. „Az olykor húszszoros túljelentkezés, valamint a júniusi – mesterszakos – felvételi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hallgatók körében népszerűek a képzések, ami jó kiindulási alapot jelenthet az építkezéshez” – véli Marsai Viktor. A NETK oktatója szerint a népszerűség oka kettős. „Azon dolgozunk, hogy a NETK által kiadott diploma megszerzése megteremtse a nemzetközi pályára lépés lehetőségét. A kar állományába tartozó oktató és kutató kollégák felkészültségét és elismertségét jelenlegi hallgatóink is visszaigazolták, így a képzésekről kialakult kép kedvező.”

A sikeres munkához azonban nem elég az oktatók, kutatók, kari vezetők egyéni képessége, hiszen itt is csapatmunkáról van szó. „A kar vezetése fontosnak tartja, hogy a NETK valamennyi munkatársa – legyen régi vagy új – olyan területen dolgozzon, ahol a legkiemelkedőbb eredményt tudja nyújtani. Ez kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kar oktatói, kutatói és adminisztratív dolgozói csapatként tevékenykedhessenek” – fogalmazott Tálas Péter, aki szerint az egyetem rektorától, rektorhelyetteseitől és dékánjaitól kapott támogatás nélkülözhetetlen volt. „Ez azért is jelentős, mert a NETK egyetemünknek az integrált működésre leginkább építő, abban leginkább érdekelt kara. Részben profiljából fakadóan – hiszen az általunk lefedett külkapcsolati területen katonákra, rendőrökre és a civilekre egyaránt szükség van –, részben pedig azért, mert oktatóink közül sokan tanítanak az egyetem más karain is” – véli Tálas Péter.

A dékán a kar munkatársainak első félévi teljesítményét pozitívan értékeli, mert „a kar szervezetfejlesztési feladataiban úgy vettek részt, hogy közben saját oktatói, kutatói, adminisztratív, illetve egyéb feladatukat is el kellett látniuk. Vagyis szinte mindenkinél pluszmunkával járt, néhányuk esetében pedig azzal, hogy a dékán este 10-11-kor is hívta őket telefonon vagy Skype-on.” A kar első fél évét több mint 25 nemzetközi relációjú rendezvénnyel, szakmai eseménnyel zárta, hol házigazdaként, hol oktatói, kutatói szerepvállalásával. Kínai, pakisztáni, dél-koreai, nigériai, cseh, lengyel, román delegációk látogatásai, a magyar uniós biztosok vitája, nemzetközi kiberbiztonsági képzés, a Ludovika Nagyköveti Fórum és szakértői workshopok, szakmai konferenciák fémjelzik azt az utat, amit a NETK február óta megtett.

A karon zajló kutatómunka egyik fő bázisa továbbra is a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont (SVKK), amely több szempontból is sajátos helyzetbe került a NETK megalapításával. Egyrészt, mert állományából ketten – Tálas Péter dékánként, Csiki Tamás dékáni tanácsadóként – a kar vezetésében vállaltak szerepet és új feladatköröket, másrészt, mert a felálló kari vezetés több olyan célt is megfogalmazott, amely közép- és hosszú távon az SVKK-ra háruló feladatokat is megnöveli. „Bár az első fél év kari szervezetfejlesztése még viszonylagos nyugalomban hagyta a kutatóközpontot, már készülünk arra, hogy a következő hónapokban meghatározó szerepet játsszunk a kar állományán belül az oktató-kutató – kutató-oktató modell kialakításában, ahogy az a dékáni szakmai programban is szerepel” – mondta Felméry Zoltán, az SVKK kutatója. Emellett az SVKK kutatói és elemzéseik jelentős médiafigyelmet élveznek Magyarországon: elemző-értékelő nyilatkozataik napi rendszerességgel jelennek meg a médiumokban, legyen szó akár az orosz–ukrán válságról, a Közel-Kelet és Észak-Afrika instabilitásáról, a migráció problémájáról vagy Európa stratégiai dilemmáiról.

A NETK munkatársai beszéltek az előttük álló feladatokról is. Tóth Norbert szerint idővel szükség lesz az angol nyelvű képzések továbbfejlesztésére, a nemzetközi kapcsolatok elmélyítésére, valamint a doktori képzés nemzetközi orientációjának erősítésére. Zámbó Dávid úgy véli, hogy a kari adminisztráció előtt álló fő feladat a most létrehozott szervezeti struktúra hatékony működtetése, az esetleges zavarok és hiányosságok feltárása, és a működési tapasztalatok, valamint az összegyetemi szempontok és a fenntartói igények alapján a szervezet esetleges átalakítására, továbbfejlesztésére vonatkozó elképzelések kidolgozása.

Marsai Viktor arról beszélt, hogy idén ősszel a NETK-n is elindul a szervezett keretek között zajló hallgatói tehetséggondozás, aminek komoly hagyományai vannak a „régi” tanszékek és az SVKK berkein belül. „A tudományos diákköri munkát, a szakkollégiumi önképzést, a hallgatók öntevékeny közösségi és kulturális tevékenységét is támogatni kívánjuk, kiemelt hangsúlyt helyezve arra, hogy a hozzánk érkező külföldi hallgatók is otthonosan érezzék magukat, és a lehető legjobb tapasztalatokról számoljanak be, amikor majd hazatérnek.”

Felméry Zoltán szerint a kar megalakulása sok lehetőséget tárt fel a kutatók számára: erősödtek és bővültek a szakmai kapcsolatok, a mobilitási lehetőségek, valamint egyre több a szakmai rendezvény is, amik azonban több feladatot is jelentenek. „Kis létszámú, de a visszajelzések alapján magas szakmai színvonalon dolgozó csapatként élnünk kell e lehetőségekkel, építenünk kell az SVKK szakmai és média-láthatóságára, és tovább kell fokoznunk az NKE és a NETK elismertségét.”


Szöveg: Szöőr Ádám


15 Év - 15 Hang

    • 15 Év - 15 Hang

Vélemények Magyarország 15 éves NATO-tagságának eredményeiről


Varga Gergely, biztonságpolitikai szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársa



1.    Mit tekint Magyarország 15 éves NATO-tagsága legfontosabb eredményeinek?


Gyakran nehezen kézzelfogható és nehezen értékelhető, ha valami rossz bekövetkeztének az elmaradását mutatjuk fel sikerként, holott a biztonságpolitikában ez hatványozottan így van. Közép-Európában és Magyarországon hosszú évtizedek óta természetesnek vesszük a békét, a háború hiányát. Ez annak ellenére így van, hogy a kilencvenes években a közvetlen déli szomszédjainknál pusztított véres háború, újabban pedig keleti szomszédunk szenved fegyveres konfliktustól. Kétségtelen tény, hogy történelmi távlatokban az észak-atlanti térség a második világháború vége óta a béke és a példátlan prosperitás korszakában élt, és az is tényszerű, hogy a NATO a magalakulása óta meghatározó szerepet játszik Európa biztonságpolitikai környezetének alakításában. A NATO tehát mindenképp kulcsfontosságú pillére volt, és az is maradt a szövetség tagjai számára a béke szavatolásának, mind a külső fenyegetések, mind  a tagállamok közötti kapcsolatok tekintetében. A fentiek a NATO keleti bővítései révén érvényesek Magyarországra és a térségbeli NATO-tagállamokra nézve is, ugyanakkor 25 évvel ezelőtt mindez korántsem volt olyan egyértelmű, hogy így lesz.

Az elmúlt 15 évben mindvégig a NATO volt az elsődleges katalizátora a Magyar Honvédség átalakulásának, modernizációjának. Noha fejlesztésre NATO-tagság nélkül is szükség lett volna, a szövetség által megfogalmazott követelmények külső kényszerítő erőként erősítették e folyamatot. Ez annál is inkább hangsúlyozandó, mivel gyakran hiányzott a „belső kényszer”, a belpolitikai késztetés a modernizáció kétségtelen áldozatokkal járó véghezvitelére.


2.    Véleménye szerint mi volt a legjelentősebb probléma, mellyel Magyarország szembesült NATO-tagsága kapcsán?


A Magyar Honvédség krónikus alulfinanszírozottságán a NATO csatlakozás sem változtatott, sőt, a külső biztonság tudatában még kevesebb kényszer volt a honvédelem megfelelő szintű finanszírozására. A folyamat oda vezetett, hogy a védelmi szféra finanszírozását tekintve Magyarország az egyik legrosszabbul teljesítő tagállammá vált a szövetségen belül, holott gazdasági tekintetben jó néhány másik tagállam hasonló fejlettségi szinten van.

A politikai figyelem hiánya és a forrásszűkösség következtében állandósult az a probléma, hogy nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni a NATO-ban tett vállalásainkat, ami nyilvánvalóan negatívan befolyásolta az ország megítélését a szervezeten belül. Egy ország presztízsvesztesége vagy nemzetközi befolyásának csökkenése, illetve annak negatív hatásai különösen a biztonságpolitikában rövid távon gyakran nehezen mérhetők, így a szélesebb társadalom számára is kevésbé érzékelhető. Ennek függvényében pedig a rövid távú szempontokat prioritásként kezelő politikai elit sem értékelte eléggé komoly problémának a finanszírozás kérdését.

A jobb teljesítmény erőteljesebb érdekérvényesítési képességet jelent a nemzetközi politikában. Noha sokféle politikai szempont merül fel egy-egy kulcsfontosságú pozíció betöltésének kérdésében, nem véletlen, hogy a legutóbbi évek NATO főtitkárai is a védelemre és a NATO-ban nyújtott teljesítmény megerősítésére nagy figyelmet fordító tagállamok soraiból kerültek ki. Továbbá a semleges Svédország vagy Finnország sem csupán humanitárius okokból vett részt aktívan az elmúlt évek legjelentősebb NATO-műveleteiben, hanem azért is, mert így növelhette befolyását a nemzetközi arénában.


3.    Véleménye szerint milyen területeken tudta Magyarország a legnagyobb hatást gyakorolni a szövetségben?


Magyarország legnagyobb hozzáadott értéke a NATO-hoz geopolitikai fekvésében rejlett. A kilencvenes években a délszláv régió válságai miatt kiemelt figyelem övezte a térséget a NATO vezető tagállamai részéről. A térséggel határos, stabil politikai és gazdasági rendszerrel bíró, a NATO-val együttműködő államként Magyarország jelentősen hozzájárult a NATO hatékony szerepvállalásához a boszniai háború lezárásában és békefenntartó tevékenységben.

Később pedig, immár NATO-tagállamként különös elismerés övezte Magyarország politikai szerepvállalását a koszovói konfliktus miatt megindított NATO-műveleletekben, tekintettel Magyarország szomszédos helyzetére és a Szerbiában élő magyar kisebbségre. Mivel a Balkán továbbra is Európa instabilabb térségei közé tartozik, Magyarország a szövetség tagjaként fontos szerepet játszik abban, hogy a NATO továbbra is kellő figyelmet fordítson a térségre. Ugyanakkor mivel a geopolitikai figyelem hosszú évek óta elterelődött a Balkánról, ez állandó komoly diplomáciai erőfeszítést igényel Magyarország részéről.

A balkáni szerepvállalás mellett a Magyar Honvédség részvétele az afganisztáni ISAF műveletben is elismerést váltott ki a szövetségesek között. A baghlani Tartományi Újjáépítési Csoport vezetésében, a Kabuli Nemzetközi Repülőtér irányításában és egyéb műveleti tevékenységekben a rendelkezésre álló szűkös erőforrások és a politikai szempontok alapján meghatározott korlátozások ellenére a magyar katonák elismerést kiváltva látták el feladatukat.

A missziós feladatok mellett meg kell említenünk a szövetség védelmi képességeinek erősítéséhez biztosított belföldi hozzájárulások. E vonatkozásban kiemelendő a stratégiai légiszállítási képességnek otthont adó pápai bázis, valamint a budapesti Katona-egészségügyi Kiválósági Központ. A pápai bázis fejlesztésére vonatkozó magyar kormányzati ígéret különösen fontos jelzés volt annak tükrében, hogy a NATO újabban jelentős figyelmet fordít a szövetség keleti tagállamaiban a védelmi infrastruktúraelemek fejlesztésére.


4.    Véleménye szerint melyik volt / melyek voltak az(ok) a terület(ek), ahol Magyarország változást remélt NATO-tagsága révén, de az nem, vagy nem teljes mértékben vált valóra?


A NATO-csatlakozással kapcsolatban megfogalmazott elsődleges cél, Magyarország területének és szuverenitásának védelme teljesült. Ezen túl, a biztonságpolitikán is túlmutatóan a NATO-tagság politikai értelemben is elősegítette integrációnkat az euro-atlanti térségbe. A NATO-tagság magában rejtette annak a lehetőségét, hogy Magyarország jelentősen növelje befolyását a nemzetközi biztonsági folyamatokban is. A szövetségi tagság – hasonlóan az EU-tagsághoz – azonban inkább egy lehetőség és egy sajátos keretrendszer, amelyet jól használva lehet eredményeket elérni, de a tagság önmagában nem jelent garanciát a sikerre. A NATO-csatlakozás idején sokan jelentős gazdasági előnyöket, különösen a külföldi beruházások megugrását várták a térségben, ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a biztonság és a stabilitás szükséges, de nem elégséges feltétele a gazdasági fejlődésnek.


5.    Mit tekint a következő évek legnagyobb kihívásának Magyarország NATO-tagsága szempontjából?


Noha hosszú évek csökkenése és stagnálása után a védelmi költségvetés emelésére vonatkozóan egyértelmű kormányzati szándék van, a továbbra is bizonytalannak és sérülékenynek nevezhető gazdasági környezetben nem lesz könnyű e vállalásokat teljesíteni. Különösen jelentős kihívást jelent majd az, hogy az elmúlt évek elmaradt fejlesztései, valamint számos, még a Varsói Szerződés idejéből örökölt katonai eszközrendszer kiöregedése miatt a következő években elengedhetetlen lesz jelentős mennyiségű új eszköz beszerzése vagy felújítása, amennyiben Magyarország nem kíván alapvető katonai képességek nélkül maradni.

A közvetlen pénzügyi kérdéseken túl, de attól nem teljesen függetlenül a Nyugat és Oroszország között ismételten elmélyülő konfliktus jelentős kihívásokat állít a magyar kül- és biztonságpolitika elé. A nemzetközi normák érvényesülése, az európai államok szuverenitásának és területi integritásának a védelme, és általában az európai stabilitás megőrzése éppúgy magyar érdek, mint egy újabb hidegháborús korszak, a nyugati-orosz kapcsolatok ellehetetlenülésének elkerülése. Ezekre a kihívásokra nincsenek egyszerű és teljesen kockázatmentes válaszok Magyarország számára. Ugyanakkor az ország geopolitikai fekvéséből és nemzetközi súlyából adódóan olyan politika kecsegtet a siker reményével, amely a hasonló kihívásokkal szembenéző környező államok törekvéseinek harmonizácójára törekszik, és amely bírja a messze legjelentősebb politikai, gazdasági és katonai partnereink, szövetségeseink legalább hallgatólagos beleegyezését.

Noha a külpolitika, a külgazdaság és a védelempolitika gyakran valóban más logikát követve lehet sikeres, de a külkapcsolatok különböző dimenziói végül összeérnek, és jellemzően az adott országról alkotott egyszerűsített percepciók formájában jelennek meg a nemzetközi térben. A percepció jelentőségét pedig nehéz lenne alábecsülni a jelenkor nemzetközi kapcsolataiban, akár az Oroszországgal, akár az Egyesült Államokkal vagy a NATO-val kapcsolatos gyakori végletes képekre gondolunk. Mindebben fontos szem előtt tartani, hogy a percepció elsődlegesen nem a gazdaság, nem is katonai szféra, hanem elsődlegesen a politika mezejébe tartozik, vagyis elsődlegesen klasszikus értelemben vett külpolitikával alakítható.


6.    Személyesen Önnek mi a legmeghatározóbb élménye, emléke Magyarország NATO-tagságával kapcsolatosan?


A 2010. évi lisszaboni stratégiai koncepciót megelőző munkálatok során a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet munkatársaként, Dr. Tálas Péter igazgatót elkísérve kivételes lehetőségként alkalmam nyílt a NATO Katonai Bizottsága előtt szerepelni. Az ottani eszmecsere mély nyomott hagyott bennem a NATO működéséről, a különböző nemzeti katonai prioritások megjelenéséről és versenyéről a szövetség keretein belül.

Megemlíteném továbbá a NATO 2012. évi chicagói csúcstalálkozója mellé szervezett Ifjúsági Atlanti Csúcstalálkozón való részvételemet. A csúcstalálkozón amellett, hogy olyan vezető politikusokkal nyílt mód találkozni, mint James Jones volt nemzetbiztonsági főtanácsadó vagy Chuck Hagel leköszönő védelmi miniszter, alkalmam nyílt megismerni számos fiatal biztonságpolitikával foglalkozó szakértőt, akik jelentős szerepet játszanak szűkebb hazájukban az európai biztonságról és általában a NATO jövőjéről szóló viták alakításában.

A teljes 15 Év- 15 Hang interjúkötet letölthető formában itt érhető el.

Cimkék: 2015

Nemzet és Biztonság - Biztonságpolitikai Szemle

    • Nemzet és Biztonság

A Nemzetközi és Európa Tanulmányok Karon működő Stratégiai Védelmi Kutatóközpont (SVKK) munkatársainak gondozásában jelenik meg a Nemzet és Biztonság – Biztonságpolitikai Szemle című lektorált szakfolyóirat. A 2008-ban a Honvédelmi Minisztérium által alapított, majd a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem által kiadott lap a Nemzeti Közszolgálati Egyetem integrációval történő létrehozását követően is megmaradt az SVKK gondozásában, és 2014-től megújult rendszerességgel és formában, de a megszokott szerkesztői háttérrel és magas szakmai színvonalon jelenik meg.

A Nemzet és Biztonság évente 6 magyar és 2 angol nyelvű lapszámmal jelenik meg. A szakmai rovatok – a Biztonságpolitika és a Védelempolitika – aktuális szakelemzések megjelentetésére biztosítanak lehetőséget, míg egy-egy kiemelt kérdés mélyebb és részletesebb bemutatását szolgálja A hónap témája rovat. Kitekintő rovatunkban nem csupán a védelempolitikai és biztonságpolitikai témákhoz kapcsolódó, hanem egyetemünk jellegéhez igazodva közigazgatás-tudományi, rendvédelmi témájú szakcikkeknek is helyet adunk. A Magyar Tudományos Akadémia Hadtudományi Osztálya által a legmagasabb, „A” kategóriás minősítést kapott folyóirat tanulmányait oktatók, kutatók, gyakorló szakemberek, valamint kiemelkedő tehetségű doktoranduszok, fiatal szakértők írják, akiknek munkáját a Szerkesztőbizottság mellett két anonim lektor és olvasószerkesztő segíti.

Az elmúlt években mindvégig meg tudtuk valósítani azt a törekvésünket, hogy folyóiratunkban releváns, de közérthetően megfogalmazott ismereteket adjunk közre. Meggyőződésünk ugyanis, hogy napjainkban éppúgy igen nagy szükség van a biztonság- és védelempolitika hatékony „marketingjére”, mint a Nemzet és Biztonság indulásakor, vagyis mindazon orgánumok és ismeretközlő csatornák megújítására és kiszélesítésére, amelyek a külpolitika, a biztonság- és védelempolitika terén akár a véleményalkotáshoz, akár a társadalmi támogatáshoz szükséges információkat hordozzák.

Az évek óta jól bevált gyakorlatnak megfelelően a Nemzet és Biztonság cikkei elérhetők és PDF formátumban letölthetők maradnak interneten a www.nemzetesbiztonsag.hu honlapon, ahol az egyes lapszámok tartalma és cikkei szerzők és tárgyszavak alapján is kereshetőek maradnak.

Cimkék: 2015